Nemes Csaba: Alakváltás
Kezdőlap / Élmények / Programok, rendezvények / Nemes Csaba: Alakváltás

Nemes Csaba: Alakváltás

Nemes Csaba „Alakváltás” című kiállítása egy több mint harminc éve alakuló életmű áttekintése. A cím arra utal, hogy bár művészete sokféle formát, témát mutatott az elmúlt évtizedben, azok eredőjében mégis felfedezhető egy olyan érdeklődés, ami a műveket összeköti és értelmezi a néző számára is.

A kiállítás több korszakot mutat be, olyanokat is, amelyek megelőzték festészeti elkötelezettségét és olyanokat is, amelyek szakaszolják munkásságát. Fotó alapú mediális műveinek karaktere a rendszerváltás utáni Magyarország világában gyökerezik, amikor egy átalakuló politikai élet, társadalom és gazdaság korszakát éltük. Ennek a korszaknak az egzisztenciális dilemmái későbbi festményein is visszatértek és témát adtak különböző sorozatainak.

A kiállítás magját két, a 90-es évekre visszavezethető gondolatkör határozza meg. Az egyik az identitáskeresés, ami mindenkit, művészt és nem művészt egyaránt foglalkoztatott és foglalkoztat, arra vonatkozik, hogy az egyén miként találja meg azokat a fogódzókat, amihez személyiségét, pályáját kötheti. Nemes számára ennek alapját az az új világ jelentette, amiben Magyarországon megélhettük az információ, utazás és gazdálkodás szabadságát, amelyek teljesen átalakították a világról alkotott képünket.

A másik fogalom, amit a kiállítás körüljár, az az „alakváltozás”, amit az elmúlt évtizedekben életkörnyezetünk megítélésében megéltünk. Tapasztaltuk, hogy a hatvanas – hetvenes évek kádári modernizmusát a kilencvenes években, mint meghaladott múltat kritizáltuk, de a kétezer tízes évektől újra értkeltük, mint egy elveszett utópia kifejezését, egy olyan kor megnyilvánulásaként amikor még hittünk a világbékében és a bolygóközi utazásban…

Ezek a fogalmak és azok több szempontú értelmezései határozzák meg Nemes Csaba festészetét – ezt mutatja be az M 21 kiállítása. A modernizmus formái, a hatvanas években generációjának öröksége, a hétköznapi városi környezet és az attól elrugaszkodott absztrakt kompozíciók festészetének visszatérő elemei, amelyek folyamatosan szembesítik a nézőt a múlt és a jelen összefüggéseivel és párhuzamaival.

A tárlat majd száz művön keresztül egy összetett, sokrétegű tükröt tart a közel és távolabbi múlt történéseit megélt nézőnek. A festészet nyelvén utalásokkal, jelképekkel és képi kommentárokkal szól hozzá identitásunkhoz, ahhoz, hogy kik is vagyunk mi? azért, hogy jobban, mélyebben megismerhessük azt a világot, amelyben élünk.