Liszt Ferenc Scitovszky János püspök meghívására 1846- ban Pécs városában járt, és két nagysikerű hangversenyt adott. Ennek a zenetörténeti eseménynek a hatására alakult meg egy év múltán az a Pécsi Dalárda, amely hosszú évtizedeken át meghatározó volt nemcsak a város, hanem az egész ország zenei életében, sőt számos alkalommal aratott külföldi sikert is. A következő évek sorsfordító történelmi eseményei idején megszűnt az első Pécsi Dalárda, de a kiegyezés hajnalán, 1861-ben a pécsi zenebarátok újra megkezdték a próbákat a mai Apáca utcai 12. számú házban – amelyet 1932 óta emléktábla jelöl –, és a következő évben már hivatalosan is újjáalakult a négy szólamú férfikar.
Az énekkar működésére nagy hatással volt Pécs egyházzenei múltja, és az ide betelepült németajkú lakosság magával hozott polgári dalkultúrája. Ez is közrejátszott abban, hogy 1864-ben mecsekalji városunkban rendezték a nagy sikerű országos dalárünnepet, amelyet az országos dalos szövetség megalakulása követett.
A következő évtizedekben az ország első polgári dalkarává fejlődött a Pécsi Dalárda, amelyet a következő eredmények bizonyítottak az országos dalosversenyeken: 1872. Nagyvárad II. díj, 1868. Debrecen-, 1874. Kolozsvár-, 1882. Debrecen-, 1884. Miskolc- , 1892. Budapest I. díj, 1892-ben pedig a Mintadalárda-cím is az övék lett. Közben 1886-ban az akkori Majláth-, a mai Kossuth téren fölállított ideiglenes, fából készült stadionban megrendezték zászlószentelésüket – országos dalosverseny keretében, özv. Majláth Györgyné zászlóanya közreműködésével. A Beethoven születésének 100. évfordulóján, 1870-ben rendezett hangverseny sikerén fölbuzdulván Franz S. Hölzl Pécsett működő karnagy-zeneszerző fölajánlotta a nála lévő Beethoven[1]hajfürtöt, amelyet egészen a megszűnésükig őriztek. A zenei élet jeleseit választották meg dísztagnak Liszt Ferenccel, Erkel Ferenccel, Mosonyi Mihállyal az élen, ehhez csatlakoztak az akkori városi és a megyei notabilitások is dísztagként, vezetőként.
Két, nemzetközi szinten is nagy sikert arató külföldi utat szintén lebonyolítottak ezekben az évtizedekben. 1879-ben, az uralkodó pár ezüstlakodalma alkalmából rendezett bécsi hangversenyen a 19 fős kórus zajos sikert aratott a világ akkori egyik legjobbjaként nyilvántartott Wiener Mannergesangverein száznál is több tagú együttesével együtt. 1883-ban pedig szintén nagy sikert arattak minden föllépésükkor az osztrák-német-svájci útjukon, az európai polgári dalos mozgalom fellegváraiban! Az 1890-es évek közepétől, és a következő évszázad első évtizedében az akkor alakult Dunántúli Dalosszövetség rendezvényein könyvelhettek el sikereket. Az 1902. év a negyven éves évforduló megünneplése keretében telt, Haksch Lajos tollából könyv is született ebből az időszakból.
Több alkalommal alakítottak női kart is, és ez a törekvés végig kísérte további működésüket. Az 1895-ben létrejött Pécsi Zenekedvelők Egyesülete zenekara a mindenkor ide vezényelt katonai fúvósokkal, a zeneiskolai növendékekkel-tanárokkal, a társdalárdákkal, az 1895-ben megnyitott színház operaénekeseivel együtt klasszikus oratóriumok előadásaival, Haydn-, Mozart-, Rossini-, Verdi műveivel keltett országos figyelmet. Verdivel személyes kapcsolatot is kialakítottak. A pécsi egyházi- és világi szereplések mellett baranyai-, környező megyei rendezvényeken, társdalárdák rendezvényein is sűrűn adtak hangversenyeket, de megfordultak az ország számos részén is.
Az első világégés visszavetette ugyan az ő működésüket is, de az antant-szerb megszállást követően, az 1920-as években újabb lendületet kapott a Tenor I. és II., Basszus I. és II. szólamú, számos esetben női dalosokkal kiegészített férfikar.
A Soproni Országos Dalosversenyen, 1925-ben elnyerték az akkori legmagasabb szakmai díjat, a Királydíjat. Az 1930-as évek újabb és újabb dicsőséget hozott: a város zenei erőivel összefogva, a székesegyház előtt több alkalommal megrendezett, egyházi ihletettségű, Bartók Béla által megálmodott Pécsi Ünnepi Játékok közreműködői lettek, amelyeket az országos sajtó is figyelemmel kísért. A rádió által közvetített, a város kultúréletét bemutató Pécsi Nap közvetítések szereplői között mindig megtalálható volt a kórus. A híres tenoristájuk, Hoffer Károly emlékére több alkalommal megrendezett emlékhangversenyek előbb ifjúsági dalosversenyekké fejlődtek, majd belőlük nőtt ki – immár Bartók-Kodály-Bárdos szellemében – az Éneklő Ifjúság-mozgalom.
Az 1945 utáni éveket ismét a visszaesés jellemezte, és az énekkar vezetése is átalakult. Működésük homlokterében a száz éves évfordulójukra, 1948-ra, az 1848-as forradalom századik évfordulós ünnepségeire időzített ünnepi rendezvény állott, amelyen számos országos és helyi vendég vett részt.
Az utolsó két évben már a fönnmaradásukért küzdöttek, de amikor megjelent az egyesületeket megszüntető 1949. évi országos rendelet, az ő sorsuk is megpecsételődött. A megszűntetés után a serlegek, zászlók, kották, egyéb becses tárgyak, valamint az egyesületként működő énekkar iratanyaga a Janus Pannonius Múzeumba került, innen az irat- és kottatár 1973-ban a levéltárba, ahol jelenleg is a kutatók rendelkezésére áll az intézmény Rét utcai részlegben. (Az említett Beethoven[1]hajfürt a fővárosi országos zenei múzeumban található.)
Immár hosszú ideje minden év március végén a Magyar Kórus- és Zenekari Szövetség Baranya Megyei Szervezete, valamint a Pécsi Városszépítő és Városvédő Egyesület Pécsi Dalos Napot rendez annak emlékére, hogy 1862-ben ekkor volt a Pécsi Dalárda alakuló ülése. A rendezvény kezdetén a Pécsi Dalárda Apáca utcai emléktáblájánál róják le kegyeletünket kis műsorral, koszorúzással.
Hasonlóképpen megemlékezett a város az itt rendezett Európa Cantat elején azzal a mottóval, hogy a mai idők dalosai így „üzennek” a régi idők pécsi dalosainak, híven a Pécsi Dalárda jeligéjéhez: „Édes hazánk, kedves dalunk, érted élünk, érted halunk!