Kezdőlap / Értékeink / Pécsi Értékek / Értéktár / Emlékhelyek; I. világháborús sírkert és emlékmű a Pécsi Köztemetőben

Emlékhelyek; I. világháborús sírkert és emlékmű a Pécsi Köztemetőben

Az I. világégésben elesett katonák sírjairól való gondoskodás már a háború befejezése után felvetődött. A „Dunántúl” 1925. május 1.-i száma már pontos adatokat közölt, részletesen taglalva a fellelt 1780 sír nemzetiségek szerinti megoszlását. Ezt követően társadalmi mozgalom indult meg a sírok rendbetételére, borostyánnal való befuttatására, amelyben részt vett a város, számos társadalmi szervezet, egyesület, magánszemély.

Az akkori városvezetés 20 millió koronát szavazott meg a háború alatt állított obeliszknek emlékműre való cseréjére. A helyi sajtó időről-időre beszámolt az eredményekről, akadályokról. Az adakozó kedv ébren tartására, a kor gyakorlataként részletesen közölték az adakozók nevét, az adomány összegét. Az adományozók között volt Dr. Kenessey Aladár ezredorvos, aki feleségével 1926-ban kétmillió koronát ajánlott fel az emlékműre. Egy nappal később megtudták az olvasók, hogy a hősök emlékszobrára újabb adományok érkeztek. A lap május 9-ei száma közölte, hogy a hősök temetőjében még 1200 sírról hiányzik a kőkereszt, majd megoldásként azt javasolta, hogy egy-egy család vállalja el egy-egy sírnak kereszttel való ellátásának költségét.

Az első világháborús szobrok, emlékművek állítását 1922-től országosan a Képzőművészeti Tanács Hősi Emlékművek Bíráló Bizottsága fogta össze. Ennek keretében a Pécsi Köztemetőben 1928-ban avatták fel Kapás Nagy Mihály, pécsi szobrász által készített emlékművet. A mészkő szobor-együttes egy haldokló fiatal katonát ábrázol, a mögötte lévő Krisztus alakkal. A szobor az elmúlást, a gyászt szimbolizálja.

A sírok az 1945 utáni évtizedekben felújításra szorultak. A városi tanács 1972-ben rendelkezett a sírok rendezéséről. A levéltár és a múzeum szakmai vezetésével, a városi tanács és a temetkezési vállalat támogatásával vállalatok, brigádok, társadalmi szervezetek, magánszemélyek gondoskodtak a rendbetételről.  Az 1985-ben készült beruházási terv a Honvédelmi Minisztérium segítségével, amely 1986-87-ben valósult meg. Eszerint a sírhelyeket meghagyták eredeti helyükön az ”U” és a „W” parcellákban.

A végleges rendezés az 1990-es években folyt, külföldi és központi anyagi támogatással, kormány megbízással. Az anyagiak legnagyobb részét az osztrák „Fekete Kereszt” Hadisírgondozó Egyesület, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és – Múzeum Hadisírgondozó Iroda, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosította. A kivitelező a Pécsi Temetkezési Vállalat volt. Az I. világháború befejezésének 80. évfordulójáról való megemlékezésen avatták fel Kungl György alkotását, mely mind stílusában, mind elhelyezésében kapcsolódni kívánt a régi emlékműhöz. Az emlékmű alapformája kereszt, Krisztus halál fölötti győzelmének szimbóluma, ebből emelkedik ki a lehanyatló és a feltámadó két sas, amelyek utalnak a turulra, a magyarság szent madarára,  a hősiesség, a hit, a bátorság  szimbólumaként. A komorabb színekkel ábrázolt első sas kezéből kihullt a zászló, az elesett katonákat szimbolizálva ezzel. A feltámadó sas átveszi a zászlót, hitet és erőt adva ezzel az utódoknak.

A végleges sírkataszterrel a temetkezési vállalat 1997-re készült el. Eszerint az „U” és „W” parcellában 1381 magyar, 133 orosz, 122 osztrák, 113 német, 57 olasz, 53 szerb, 8 román, 7 horvát, valamint 11 ismeretlen nemzetiségű I. világháborúban elesett katona nyugszik.

A sírkert gondozásának anyagi fedezetét máig is az osztrák fél biztosítja. Minden nyáron nemzetközi ifjúsági táborokat szerveznek, amelyeken osztrák és magyar gyermekeken kívül részt vesznek a német műszaki mentő segélyszolgálat önkéntesei.

Rendszeresen vannak látogatók itthonról és külföldről, akik kegyeletüket róják le az elesettek előtt, valamint rendeznek állami, önkormányzati szervek, egyesületek, társadalmi mozgalmak megemlékezéseket és koszorúzásokat.

 

Kép forrása: Biokom NKft.