Az együttes 1988-ban alakult Pécsett, pécsi és Pécs környéki fiatalokból, azzal a céllal, hogy gyűjtse, feldolgozza, bemutassa és megőrizze a magyarországi délszlávok (horvátok, szerbek és szlovének) zenéit, viseleteit, táncait és népszokásait.
Az együttes 1989-ben elkészítette első videófilmjét, és elkezdte fellépéseivel járni a hazai településeket. A tevékenység dokumentálása (fotók, videók, honlap, könyv, naptárak, CD, DVD) az együttes egész története során kulcsfontosságú volt, és jelenleg is fontos szerepe van. A fellépések száma napjainkig meghaladta a 900-at (Európa Kulturális Fővárosa megnyitó, fellépések a Pécsi Nemzeti Színházban és a Kodály Központban, fesztiválok Horvátországban és húsvétkor a Dráva mentén).
1990-ben érkezett Farkas Zoltán Batyu az együtteshez, és első, lakócsai tánctanításától kezdve az együttes a táncos-előadói, dramaturgiai minőséget és a hitelességet is középpontba helyezte. A koreográfussal azóta folyamatos a kapcsolat: kiemelkedő jelentőségűek azok a koreográfiák és estek, amelyek Bartók Béla műveinek nyomán készültek (Allegro Barbaro, Román táncok, 44 hegedűduó).
Az együttes későbbi tanítói is kivételes művészi és emberi képességekkel rendelkező személyek voltak, akik tovább erősítették az együttes hitvallását. Ez a hitvallás pedig arról szól, hogy eredeti, hiteles néptáncot kell táncolni a legjobb zenékkel, zenészekkel és táncosokkal, hogy a modern kor emberéhez is eljusson az üzenet az aranykorról és a tiszta forrásról.
1990-től kezdődtek el az együttes által szervezett tánctáborok és tánctanfolyamok, amikben gyerekektől felnőttekig több ezer résztvevő tanulta a táncokat, dalokat és néprajzi ismereteket. A megőrzés és továbbadás a táncházakban is megvalósul: 1988 októbere óta folyamatosan tartott táncházakat az együttes, és a kísérő Vizin zenekar Pécsett.
Az önálló estek végig kísérték és kísérik ma is az együttes pályafutását; öt évvel az alakulás után (1993) már öt egész estés műsoron van túl. A műsorcímek is beszédesek: Akik még vagytok (utalás az „Intés az őrzőkhöz” c. Ady-versre), Sötét az ég alja (kalotaszegi népdal), Az eltűnt idő nyomában (utalás Proustra), Délszlávok, A folyón túl (horvát népdal és Hemingway-utalás), Ősztől-őszig (népszokások áttekintése). 1993-ban volt az első jubileumi est a Pécsi Nemzeti Színházban, amit még kilenc követett (10-15-20-25-30-35 éves jubileumok és egyéb estek, amik közül kiemelkedik a Bartóknak szentelt „Üzenet”).
A Tanac 1993-ban a „Ki-mit-tud?” televíziós műsor döntőjébe jutott (végül második lett). 1994-ben 10 napos amerikai turnén vett részt Washingtonban D.C.-ben és New York-ban. 1996-ban újra indultak a kétévente rendezett minősítő fesztiválok, melyen az elérhető maximális pontszám 150. A Tanac hat ilyen minősítőn vett részt, az eredmény 6 kiváló minősítés: egyszer 144, ötször 146 pont, ami általában az első vagy a második helyet jelentette valamennyi magyarországi néptáncegyüttes között. 2006 után, amikor már másodszor kapta meg a Martin György Emlékplakettet a háromszori, zsinórban elért kiváló címért, az együttes úgy döntött, nem versenyez tovább; célja, új utakat keresni, valamint, hogy energiáit a megmaradásra fordítja. Két alkalommal mégis kivételt tett: résztvevője volt a „Fölszállott a páva” televíziós műsornak (2012, 2018).
Az együttes vezetőinek meghatározó élménye a kisebbségi sors, és a találkozás a még élő néphagyománnyal. Hamar kiderült, hogy a kisebbségi sorsban csak hitelesnek szabad lenni, és hamar világossá vált, hogy a falvakban, öregektől gyűjtött hagyománynak van igazi értéke és nem csupán az öncélú színpadi feldolgozásoknak. Ebben a szellemben végzett munkához olyan koreográfusi alázat és hozzáállás kell, amely az eredeti anyagból bontja ki a színpadra alkalmazás lehetőségeit, és a koreográfus „önmegvalósítása” ennek lesz alárendelve. Érdekes és szerencsés módon szinte valamennyi vendég tánctanító is ezt a vonalat erősítette. Magyarországon a Tanac azon kevesek között van, akiknek műhelyében Bartók zenéjére készültek koreográfiák.
Természetes, hogy az első és a máig legkedvesebb fellépések azokban a falvakban vannak, ahonnan az együttes tagjai származnak. Voltak/vannak olyan települések, ahol a Tanac műsora szinte az egyedüli kulturális programot jelentette/jelenti az év folyamán. A megmaradáshoz egy fellépés kevés; kovásznak is kell lenni. Elindultak a tánc-visszatanítások a falvakban, népszokásokat újítottak fel ((Farsang Kátolyban és Kásádon, Dráva menti tavasz, Pünkösd Szalántán, Szentiván nap Felsőszentmártonban, Betlehemezés), fesztiválokat alapítottak, táncházakat, tánctáborokat rendeztek és rendeznek napjainkban is. Utánpótlás-, gyermek- és óvodás-csoportok működnek.
Könyveket, kalendáriumot, CD-t, DVD-t adott ki az Egyesület, gyűjtéseiket digitalizálták, és közzétették az interneten.
Külön említést érdemel a Nemzetközi Horvát Fesztivál, amelynek neve: „Isten hozott, kedves vendég!”. A számok magukért beszélnek: Pécsett 30 év alatt 24 fesztivál, több mint 3500 szereplő, 6 országból, 120 településről. A Guinness-rekord kísérletet során 850 ember táncolta körül a pécsi Széchenyi teret.
2025 novemberében az együttes eddigi munkájáért a Horvát Köztársaság elnökének elismerő oklevelét vette át.