A LOKART kortárs képzőművészeti biennálé és fesztivál programja.

A „The end of the Tragedy” koncepciója egy nietzschei gondolat „visszafordításán” alapul.

„A tragédia vége” nem másról szól, mint a választás lehetőségéről – a létezés egyetemes fájdalma alatt futó személyes szenvedésünk felszabadításáról.

Így a mű nem az egyetemes szenvedésről szól, melynek része a betegség és halál, hanem arról a személyes tragédiáról, amely egy kultúrán belül a társadalmat radikálisan alakító és meghatározó, – identitásra és önreflexióra súlyosan kiható, pusztító és torzító erőket érinti egy közösségen belül.

Tulajdonképpen az Apolló-Dionüszosz konfliktusról és azon túl mutatva a keresztény mitológia problematikájáról van szó, vagyis az energiák és erők helytelen felméréséből és annak szintén helytelen használatából származó emberi katasztrófák, feszültségek és frusztrációk ránk ható tragédiájáról amely radikálisan határozza meg egy közösség helyét és szerepét a világ előtt. Ennek észlelése vezetheti el az embert arra a felismerése, hogy személyes tragédiánkat akkor fejezzük be, amikor mi akarjuk.

A „The end of the Tragedy” mű Isten születésétől Isten haláláig követi az emberiséget amelynek végén a tátongó üresség áll, amelyet fel kellene tölteni saját felvállalt szerepünkkel és felelősségünkkel. Ne kenjük mindig másra önmagunk helytelenül használt szellemi, lelki és fizikai energiáit amely minden esetben frusztrációt, keseredettséget és gyűlöletet vált ki a világ iránt.