A Waldorf-iskolák szellemi háttere
A Waldorf-pedagógia nevelésművészet, amely emberképét Rudolf Steiner antropozófiai embertanából meríti.
“A Waldorf-iskola nem világnézeti, hanem módszertani iskola… Módszere az ember megismerésén alapszik, és amit el akarunk érni ezzel a módszerrel, az az, hogy a gyerekből fizikailag egészséges, és erős, lelkileg szabad és szellemileg tiszta embereket neveljünk…
Nem az a feladatunk, hogy a felnövekvő generációnak meggyőződéseket közvetítsünk. Hozzá kell segítenünk, hogy saját ítélő erejét, a saját felfogóképességét használja. Tanuljon meg saját szemével nézni a világban… ”
Rudolf Steiner
A Waldorf-óvodáról
A Waldorf-óvodai nevelés a gyerekben működő természetes erőket támogatja úgy, hogy a gyerek szabadon tudja azokat alkalmazni, fejleszteni. Az óvónők szeretetteljes együttélést vállalnak a gyerekekkel, figyelnek a gyerekek egyéni szükségleteire, és a cselekvés, az érzés és a gondolkodás fejlődését figyelmes, tapintatos vezetéssel segítik. A gyermek saját érésének és kibontakozásának tempóját követheti túlterheltség nélkül, a saját útját a megfelelő módon találja meg, s ezen egyre önállóbban járhat. A nevelő törekszik megérteni a gyerek világát, s tiszteli alakuló világképét, elvárások helyett érzelmi biztonságot, védettséget nyújt.
A Waldorf-óvodát a tudatosan kialakított környezet jellemzi, amelyet minőségi, természetes anyagok, ételek, a fantáziát megmozgató játékok, nem harsány szín és formavilág jellemez. Ez a biztonságot adó világ áttekinthetővé teszi a mindennapokat a gyerek körül, ezért nagy hangsúlyt fektet az életünket szervező ritmusra, melyhez különböző tevékenységi formák kapcsolódnak. Így a gyerekeknek lehetőségük van a munkafolyamatok szemlélésére, illetve a folyamatokba való bekapcsolódásra (pl.: kenyérsütés, kertészkedés, barkácsolás, festés) is.
Waldorf Iskola bemutatkozása
A Waldorf-iskolát a fej, a szív és a kéz iskolájának is nevezik, mivel a gyermek testi, lelki és szellemi lényét egységben fejleszti, megteremtve ezzel a mozgás, az érzelmek és a gondolkodás harmóniáját. A gyermek belső szükségletei, életkorából fakadó igényei határozzák meg, hogy a tanár mikor, mit és főképp hogyan tanít. A közismereti tárgyakat nem 45 perces órákon, hanem ún. epochális rendszerben tanulják: 3-4 héten keresztül ugyanazzal a tantárggyal, témával foglalkoznak, lehetőséget adva ezzel az elmélyülésre, az ismeretek sokoldalú, nem csak elméleti, hanem gyakorlati és művészi megközelítésére. Az úgynevezett szaktárgyakat a főoktatás után 45 perces, ismétlődő órarendben tanulják a gyerekek. Ilyen tárgyak az angol, a spanyol, a zene, a Bothmer gimnasztika, az euritmia, a kézimunka, a fafaragás, a kertművelés és a festés.
A Waldorf-iskolákban a tanítás elsősorban nevelést jelent. Az osztálytanító elsőtől nyolcadik osztályig kíséri a gyerekeket, így közte és osztálya között erős érzelmi alapokra épülő személyes kapcsolat jön létre. A gyerekek ebben a bizalmon alapuló, érzelmi biztonságot adó, elfogadó légkörben tanulják meg felfedezni a világot.
Jövőkép
Hiszünk abban, hogy gyerekeinknek már a puszta léte, az, hogy ránk bízták magukat, hatalmas jövőformáló lehetőséget rejt magában. Egyrészt azáltal, hogy megpróbáljuk megadni nekik a lehetőséget arra, hogy képességeiket saját sorsuk útján kibontakoztatva, tudatos, belső szabadsággal rendelkező emberként éljék majd életüket saját örömükre és mások javára. Másrészt pedig azáltal, hogy gyerekeinken keresztül saját személyiségünk is fejlődési lehetőséget kapott.
Várjuk azoknak a családoknak a jelentkezését, akik szívesen jönnének és kapcsolódnának az óvodáinkhoz és iskolánkhoz.
Kérdések és válaszok egy kattintásra:
Mi is az epochális tanulás a Waldorfban?
Az epochafüzetek világa – Miért nem tankönyvből tanulnak a Waldorf-diákok?
Sok szülő felteszi a kérdést:
Waldorfból indulva – Lili története
Erdőjárás az iskolában – Természet és Waldorf
Forrás:Mandulafa Waldorf Iskola
Kép forrása: Mandulafa Waldorf Iskola
