A könyv azzal a nem titkolt szándékkal jött létre, hogy alkalmazásképes ismereteket nyújtson azoknak, akik önmaguk építésére vagy mások segítésében, terápiájában alkalmaznák az írást. Kiindulópontja, hogy a terápiás írás mindenkié, az írásgyakorlás nem igényel előzetes tudást vagy jártasságot, elsősorban nyitottság, vállalkozószellem és őszinteség kell hozzá, meg bizonyos fokú bátorság.

„Az írás, a nyelv nemcsak arra alkalmas, hogy kifejezzük, amit amúgy is tudunk, hanem olyasmit is segít elérni, ami a nyelv előtt és a nyelv alatt van, meg tudja nyitni a tudattalan erőforrásait, ezért általa olyan érzelmi tartalmakkal is találkozhat az, aki ír, amelyek addig rejtve voltak előtte, vagy amelyeket önvédelemből elfojtott, jó mélyre elásott a tudatában. Az írás nehéz, fájdalmas élményeket is felszínre hoz, de egyúttal felkínálja a gyógyulás, az enyhülés lehetőségét: a traumák feldolgozásának meggyorsításában és a súlyosabb zavarok enyhítésében is fontos szerepe lehet.”

A szerzővel Simonfalvi Ancsa beszélget.