Az I. világégésben elesett katonák sírjairól való gondoskodás már a háború befejezése után felvetődött. A „Dunántúl” 1925. május 1.-i száma már pontos adatokat közölt, részletesen taglalva a fellelt 1780 sír nemzetiségek szerinti megoszlását. Ezt követően társadalmi mozgalom indult meg a sírok rendbetételére, borostyánnal való befuttatására, amelyben részt vett a város, számos társadalmi szervezet, egyesület, magánszemély.

Az akkori városvezetés 20 millió koronát szavazott meg a háború alatt állított obeliszknek emlékműre való cseréjére. A helyi sajtó időről-időre beszámolt az eredményekről, akadályokról. Az adakozó kedv ébren tartására, a kor gyakorlataként részletesen közölték az adakozók nevét, az adomány összegét. Az adományozók között volt Dr. Kenessey Aladár ezredorvos, aki feleségével 1926-ban kétmillió koronát ajánlott fel az emlékműre. Egy nappal később megtudták az olvasók, hogy a hősök emlékszobrára újabb adományok érkeztek. A lap május 9-ei száma közölte, hogy a hősök temetőjében még 1200 sírról hiányzik a kőkereszt, majd megoldásként azt javasolta, hogy egy-egy család vállalja el egy-egy sírnak kereszttel való ellátásának költségét.

Az első világháborús szobrok, emlékművek állítását 1922-től országosan a Képzőművészeti Tanács Hősi Emlékművek Bíráló Bizottsága fogta össze. Ennek keretében a Pécsi Köztemetőben 1928-ban avatták fel Kapás Nagy Mihály, pécsi szobrász által készített emlékművet. A mészkő szobor-együttes egy haldokló fiatal katonát ábrázol, a mögötte lévő Krisztus alakkal. A szobor az elmúlást, a gyászt szimbolizálja.

A sírok az 1945 utáni évtizedekben felújításra szorultak. A városi tanács 1972-ben rendelkezett a sírok rendezéséről. A levéltár és a múzeum szakmai vezetésével, a városi tanács és a temetkezési vállalat támogatásával vállalatok, brigádok, társadalmi szervezetek, magánszemélyek gondoskodtak a rendbetételről.  Az 1985-ben készült beruházási terv a Honvédelmi Minisztérium segítségével, amely 1986-87-ben valósult meg. Eszerint a sírhelyeket meghagyták eredeti helyükön az ”U” és a „W” parcellákban.

A végleges rendezés az 1990-es években folyt, külföldi és központi anyagi támogatással, kormány megbízással. Az anyagiak legnagyobb részét az osztrák „Fekete Kereszt” Hadisírgondozó Egyesület, a Honvédelmi Minisztérium Hadtörténeti Intézet és – Múzeum Hadisírgondozó Iroda, valamint Pécs Megyei Jogú Város Önkormányzata biztosította. A kivitelező a Pécsi Temetkezési Vállalat volt. Az I. világháború befejezésének 80. évfordulójáról való megemlékezésen avatták fel Kungl György alkotását, mely mind stílusában, mind elhelyezésében kapcsolódni kívánt a régi emlékműhöz. Az emlékmű alapformája kereszt, Krisztus halál fölötti győzelmének szimbóluma, ebből emelkedik ki a lehanyatló és a feltámadó két sas, amelyek utalnak a turulra, a magyarság szent madarára,  a hősiesség, a hit, a bátorság  szimbólumaként. A komorabb színekkel ábrázolt első sas kezéből kihullt a zászló, az elesett katonákat szimbolizálva ezzel. A feltámadó sas átveszi a zászlót, hitet és erőt adva ezzel az utódoknak.

A végleges sírkataszterrel a temetkezési vállalat 1997-re készült el. Eszerint az „U” és „W” parcellában 1381 magyar, 133 orosz, 122 osztrák, 113 német, 57 olasz, 53 szerb, 8 román, 7 horvát, valamint 11 ismeretlen nemzetiségű I. világháborúban elesett katona nyugszik.

A sírkert gondozásának anyagi fedezetét máig is az osztrák fél biztosítja. Minden nyáron nemzetközi ifjúsági táborokat szerveznek, amelyeken osztrák és magyar gyermekeken kívül részt vesznek a német műszaki mentő segélyszolgálat önkéntesei.

Rendszeresen vannak látogatók itthonról és külföldről, akik kegyeletüket róják le az elesettek előtt, valamint rendeznek állami, önkormányzati szervek, egyesületek, társadalmi mozgalmak megemlékezéseket és koszorúzásokat.