Formák, színek, variációk a historizáló, szecessziós és art deco Zsolnay kerámiákon.

Az Édenkert kultúránk egyik legősibb és sokjelentésű toposza, amely a bibliai eredettörténeten túl számos művészeti, filozófiai és vallásos értelmezés tárgyává vált. Az eltérő kulturális interpretációikat az ember, a természet és a kozmosz közötti eredendő egység eszméje kapcsolja össze. Ez a különböző hagyományokban és művészeti törekvésekben változatos módon tárul fel.

A Zsolnay kerámiák díszítésén és formavilágán rendszerint visszaköszönnek a vágyott Éden motívumai. A historizáló kerámiákon a természeti képek, a népművészeti motívumok és a keleti hatások gazdag ornamentikáján az érintetlen természet szépsége és harmóniája, valamint a földi paradicsomkertek különböző elképzelései jelennek meg. A szecesszió az organikus formák, az allegóriák és víziók szabad szárnyalásának kora. Itt a művészet, a természet és az élet egysége valósulhat meg. Az art deco korszakban a Zsolnay kerámia egy új, geometrikus, stilizált formanyelvet alakít ki, és ismét az egzotikum felé fordul.

A kiállítás anyaga a Janus Pannonius Múzeum Zsolnay kerámiáira, mintalapjaira, tanulmányi gyűjteményére, valamint az adattári dokumentációra épít. A tárlat látványvilága az Édenkert tökéletes szépségét idézi, ugyanakkor különböző korokon keresztül nyújt betekintést a kerámia fejlődésébe, az európai, a távol-keleti és közel-keleti iparművészetbe, valamint a Zsolnay kerámia nemzetközi vonatkozásaiba.