„Megcsináltad a házit?”
„Mutasd, hadd nézzem meg!”
„Szóljak a tanárnak?”
„Inkább megcsinálom én, mert így gyorsabb…”
Ismerős?
Szülőként sokszor nehéz megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy segítsünk a gyerekünknek, vagy hagyjuk, hogy ő maga próbálkozzon. Mert persze szeretnénk, hogy sikerüljön neki.
De közben azt is szeretnénk, hogy egyszer majd nélkülünk is tudjon boldogulni.
És akkor jönnek a kérdések:
- Mikor segítsek, és mikor érdemes hátralépni?
- Mi legyen az ő felelőssége, és mi az enyém?
- Meddig ellenőrizzem a leckét, a táskát, a dolgozatra készülést?
- Mit csináljak, ha azt látom, hogy hibázni fog?
- Hogyan adjak több szabadságot úgy, hogy közben ne érezze azt, hogy magára hagytam?
Ezen a workshopon nem azt keressük, hogyan lehet „elengedni” a gyereket. Hanem azt, hogyan lehet úgy mellette lenni, hogy közben egyre önállóbbá váljon.
Megnézzük többek között:
- hogyan különböztethető meg a segítség az átvállalástól;
- hogyan adhatjuk át fokozatosan a felelősséget;
- mit tehetünk, amikor a gyerek elakad;
- hogyan reagáljunk, amikor hibázik;
- mikor érdemes ellenőrizni, és mikor érdemes hátralépni;
- és hogyan tudjuk megtalálni azt a pontot, ahol még biztonságot adunk, de már nem irányítunk mindent.
A workshopon konkrét, hétköznapi helyzeteken keresztül dolgozunk, és olyan mondatokat, eszközöket keresünk, amelyeket már másnap használni tudsz otthon. Mert az önállóság nem azt jelenti, hogy:
„Oldd meg egyedül!”
Hanem inkább azt:
„Itt vagyok, ha szükséged van rám – de hagylak próbálkozni.”
A cél nem a tökéletes szülőség. Hanem egy olyan kapcsolat, amelyben a gyerek fokozatosan megtapasztalhatja:
„Képes vagyok rá.”
Gyere el, ha szeretnéd megtalálni az egyensúlyt aközött, hogy még ott vagy mellette – és aközött, hogy már hagyod őt menni.
Légy a klubtagunk és családi kedvezménnyel gyertek minden eseményünkre 10% kedvezménnyel.
