2025. február 15-én a Magyar Tudományos Akadémián került sor a Magyar Tudományos Akadémia Orvosi Tudományok Osztálya Orvosi Diagnosztikai Tudományos Bizottsága és a Hevesy György Magyar Orvostudományi Nukleáris Társaság által megrendezett Hevesy György-emlékülésre, melynek keretében Prof. Dr. Zámbó Katalin, a PTE Klinikai Központ Orvosi Képalkotó Klinika Nukleáris Medicina Tanszékének emeritus professzora, korábbi igazgatója életműve elismeréséül Hevesy Életműdíjban részesült.
Az elismerés kapcsán beszélgettünk Professzor asszonnyal tudományos életművéről, magánéleti sikereiről, és hogy mindezt hogyan sikerült összehangolni.
„Az egyetemen még nem tudtam, milyen irányban fogok szakosodni. Sokféle elképzelés élt a fejemben, a pszichiátria érdekelt – még gimnazistaként olvastam Benedek István Aranyketrec című könyvét. Ennek alapján elképzeltem, milyen lehet pszichésen sérült emberekkel olyan szépen foglalkozni, mint abban a regényben – de sok minden más is vonzott az orvoslásban.” – kezdi a professzor asszony, de ez nem magyarázza hogyan került épp a nukleáris medicina területére. A családi harmónia megteremtése vezette ebbe az irányba a szorgalmas, érdeklődő, mindenre nyitott friss diplomás orvost.
Zámbó Katalin 1953. március 10-én született Budapesten, de néhány évet Nagyorosziban, vidéki környezetben töltött. Az általános iskolát már Pesten kezdte, ahol egy VII. kerületi, harmadik emeleti lakásba költöztek, de, mint mondja, a körgangos bérházban sok egykorú gyerek volt. „Mint egy nagy falu, úgy élt a ház együtt.” Nyugalmas, boldog gyermekkorra emlékszik vissza.
A Radnóti Miklós Gimnázium matematika-fizika tagozata után egyértelmű volt, hogy továbbtanul, hiszen mindkét nagyapja orvos volt, szülei mérnökök. Mint mondja, „az érettségi évében úgy éreztem, nincs olyan fizikapélda, amit ne tudnék megoldani”, így különösebb akadály nélkül felvették Budapesten a Semmelweis Orvostudományi Egyetemre. Harmadévtől azonban Pécsen folytatta orvosi tanulmányait.