Ha a Gyermekkórház melletti lépcsősoron sétálsz le a Rókus-hegy aljában, egy különleges helyre bukkansz: egy régi török kút maradványaira, amelynek múltja sokkal gazdagabb, mint első pillantásra látszik.

A forrás már a török hódoltság idején is jelentős volt – nem csupán ivóvízként, hanem rituális mosdóhelyként (Kerlejela) is szolgált. 1935-ben építették ki és tették használhatóvá, ám 1965-ben az építkezések során átvágták a természetes földalatti eret, amely táplálta. Azóta a vize csatornába folyik – a forrás hallgat.

Ma már csak a terméskő falazat és a vas kifolyócső áll, utóbbit teljesen körbenőtte a mésztufa. Csapadékos időszakban a mellette lévő árokban még mindig fel-felbukkan egy kis víz – mintha a forrás nem tudná teljesen elfelejteni, hogy egykor itt élt. Régen feljebb is fakadt víz, és a felső sétányról is csobogott le – ma már ennek sem maradt nyoma.

A forrással szemben egykor alacsony, kertes kis házak sorakoztak, az utcát Kisgyűd utcának hívták.

A forrás felett kilátóhely áll, szentképtartóval – a fülkék azonban üresek. Eredetileg valószínűleg Szent Rókus, Szent Rozália és középen a Napba Öltözött Szűzanya (Immaculata) képei díszítették. A hely búcsújáróhelyként is szolgált, és a hagyomány szerint az Idrisz Baba türbéje körül egykor pestistemető volt.

Az emlékművet 2014-ben török segítséggel újították fel – méltó gesztus egy helyhez, amelyen évszázadok különböző kultúrái hagytak nyomot.