„Ékszer gyanánt ragyog a hegytetőn a vasbetonkolosszus”

50 éves a pécsi tévétorony

Az általánosan elterjedt nézettel szemben 1973. április 3-án nyílt meg a nagyközönség számára a pécsi tévétorony, mely így mostanság ünnepli 50 éves jubileumát. E jeles évforduló apropóján helytörténeti írásunk annak az elszántságnak, rendíthetetlen tenni akarásnak, társadalmi összefogásnak, és nem utolsó sorban szakmai hozzáértésnek, a korszakban kivételes építészeti teljesítménynek kíván emléket állítani, aminek köszönhetően Pécs egyik legikonikusabb épülete – híradás-/hírközléstechnikai funkcióján túl – ma is egyedi látványt nyújt – akár küllemében, akár erkélyeiről letekintve – mind a városlakóknak, mind pedig az ide látogató turistáknak.

A hazai televíziózás az 1950-es évek második felében jóformán csak a fővárosra és környékére korlátozódott, s a heti néhány órás műsort így emiatt is még kevesen élvezhették. A televíziózás lehetőségének országos kiterjesztése érdekében a földi sugárzás megkövetelte a fejlesztést, így a televízió-adás baranyai elindulásának elengedhetetlen előfeltétele volt egy, a sugárzást biztosító adótorony létesítése. Miután ezt a siker érdekében egy megfelelő magaslati ponton kellett elhelyezni, így a meszesi, majd dömörkapui kísérletek után a Misinán, az egykori Kiss József-kilátó szomszédságában kapott helyet a televíziós sugárzást biztosító átjátszó adótorony, mely az ország első vidéki közvetítő-állomása volt. Ezt követte az immár fél évszázados, ikonikus építmény létrejötte. E tornyok felépülésének körülményei azonban egyáltalán nem olyan magától értetődőek, mint ahogy napjainkban gondolnánk.

1958-ban az Esti Hírlap így számolt be arról, mekkora lobbi-erő, elszánt akarás, a korszakban igencsak jellemző, „társadalmi munka” formáját öltő széleskörű összefogás kellett ahhoz, hogy az anyagi fedezettel nem rendelkező, viszont a tervek szerint 1,5 millió forint költséggel járó beruházás (úm. a reléállomás épülete, a hozzávezető út kialakítása, a torony felszerelése, a tervezés és kivitelezés) keretében 1 év múlva megépülhessen a Misinán a vágyott adótorony.

A Délmagyarország így tudósított a misinai munkálatokról: „A Mecseken, a Misinatetőn [sic!] lévő Kis József-kilátó mellett épül az első vidéki televízió közvetítő állomás. A Dömör-kaputól a Misina-tetőn [sic!] épülő televíziós állomásig új betonút vezet majd. A televíziós állomás gépházból, laboratóriumból és adótoronyból áll, ez utóbbi 56 méter magas lesz.” S hogy mit is jelentett ebben az ügyben a társadalmi munka? Arra a Népszava korabeli cikke adja meg a választ: „És akkor a pécsi műszakiak, Sugár Gusztáv és Pál József a postán, társaik és barátaik szerte a városban és az MTESZ-ben gondoltak egyet –társadalmi mozgalmat indítottak. Sugár Gusztáv (akit a rossz nyelvek a televízió mániákusának tartanak, amit ő mosolyogva vállal) mutatott egy vastag dossziét. Ez az adóállomás tervdokumentációja. Kötetnyi. »Szerelemből» készült, bizony. És az utak tervei? Azok is. A relé tervei? Minden. Építészek és ultrarövidhullám szakértők dolgoztak. Társadalmi munkában. Az elmúlt évek sok, legalábbis nem kitűnő tapasztalata után, nagy meglepetés. De a pécsi TV »papája» számára nem az. »Látja, szívesen végez társadalmi munkát a műszaki ember is. Csak ne aratni vigyék, meg gyapotot szedni, mert ahhoz nem ért. De amit a magáénak érez, azt csinálja, szívvel.« Annyira szívvel, hogy magával ragad az ügytől távolabb állókat is. Az asztalon ott fekszik az Országos Villamos Távvezeték V. levele: közlik, hogy az adótorony felszerelésénél… lemondanak a vállalati haszonról. »Mivel tudomást szereztünk, hogy társadalmi megmozdulás…« Még egy mondat: egymillió forintot televíziós sorsjátékon szedtek össze, tíz forintjával.” 1959-re elkészült tehát a Misina tetőn az adótorony, melyre az ígérettel ellentétben nem egy 3 kilowatt teljesítményű műszaki egységet, hanem a régi, budapesti (Széchenyi-hegyi), mindössze 1 kilowatt teljesítményű, kísérleti televízióadó-egységét szerelték fel. Az előzetes várakozások szerint Barcs, Nagyatád, Igar, Tamási, Bonyhád, Baja körzetéig számoltak azzal, hogy az adótorony elviszi majd felerősítve a budapesti televízióadó műsorát, a felszerelt egységben azonban a főváros környékén általában ötven, kedvező esetben hatvan kilométeres körletben vették fel az adásokat a relék. A sugárzás – az országban vidéken elsőként – 1959. február 7-én indult meg. Ekkor még hetenként négy napon és csak a délutáni, illetve esti órákban volt tévéműsor-sugárzás.

1962-ben elvégezték a szokásos tatarozás keretében a tévéállomás fémszerkezetének festését, a novemberi tanácsülésen pedig arról határoztak, hogy „A Misina tetői TV-toronynál , teraszt képezünk ki, amely- magasabb lesz a jelenlegi kilátónál. A teraszon esetleg kisebb cukrászdát is elhelyeznek.” Azaz már ekkor összekapcsolódni látszott a misinai adótorony esetében a televízióadásokhoz szükséges sugárzás technikai feltételeinek biztosítása és a turisztikai hasznosítás ötlete. 1964-ben a Dunántúli Napló egy publicisztikájában arra hívta fel az olvasók figyelmét, hogy a tokiói olimpiai közvetítés helyi nyomon követése bizony a tévétoronyban dolgozó technikusok szakmai hozzáértésének köszönhető. 1966 januárjában arról tudósított a Dunántúli Napló, hogy új tévéadó épül Pécsett 200 méteres toronnyal, benne 70 méteres magasságban presszóval, körülötte parkkal, étteremmel és bárral. E tervek arra utalnak, hogy ekkor már végérvényesen összekapcsolódott az adótorony híradástechnikai és turisztikai funkciója. A tervekről így nyilatkozott Becz Sándor, a Posta, Rádió és Televízió Műszaki Igazgatóságának vezetője: „Egyrészről az az elhatározás vezetett bennünket, hogy növeljük a teljesítményt, elsősorban keleti, nyugati és északi irányba terjesszük ki a pécsi körzet hatósugarát, tehát javítsuk a vétel minőségét és újabb területeket kapcsoljunk be. – Más részről a mostani két kilowattos adó – mint minden berendezés, egy bizonyos idő múlva – korszerűtlenné vált, beépítése előtt már Budapesten is dolgozott, tehát ki kell cserélni. A különböző híresztelésekkel szemben nem visszük el Pécsről, hanem tartalékadóként meghagyjuk […] A beruházási program összesen negyvenhárommillió forintba kerül. A városi tanács ezenkívül saját erőből megépíti és kibővíti a szükséges közműveket, utakat, az épület körül parkot és kerítést létesít. A mostani adótorony helyett egy új, mintegy kétszáz méter magas vasbeton torony épül a korszerű antennarendszer elemeinek elhelyezésére. Hetven méteres magasságban presszót képezünk ki, ide nagyobb befogadóképességű lift szállítja fel a kirándulókat, ahonnét a vendégek gyönyörködhetnek a város szép panorámájában. Az új épületben az új adó kap helyet, a jelenlegi adóépület helyén pedig hárommillió forintos beruházást igénylő vendéglátó egység épül, amely magában foglal egy százötven főt befogadó éttermet és bárt. Úgy gondoltuk, hogy erre szükség van, mivel a Misina-tető [sic!] eddig is jelentős turistaforgalmat bonyolított le, az új létesítmények viszont elősegítik a fejlesztéseit. A hatalmas méretű adótorony lehetőséget ad arra is, hogy a következő években majd tovább bővíthessük az adó kapacitását, gondolva például az úgynevezett IV. és V. sávra is, amely majd a budapesti stúdió második programját sugározza. Biztosíthatom a pécsieket, hogy az új objektum impozáns lesz, jól beleilleszkedik a Mecsek hangulatába, a műszaki berendezések pedig megfelelnek a legkényesebb igényeknek is.” Már a tervezés fázisában is figyelemfelkeltő adatok láttak napvilágot a pécsi beruházásról. Az Esti Hírlap arról tudósított, hogy Pécs „35 millió forintos építési költséggel, húszmillió forintos berendezéssel létrehozandó, négy kilowattos adótornya antenna nélkül 188,6 méter lesz. Európában jelenleg csak a stuttgarti, a dortmundi és az épülő moszkvai tv-adótorony magasabb, mint a jövendő pécsi lesz.” Az építmény tervezői a MÉLYÉPTERV mérnökei voltak. Az építész Vízváry István, a statikus Thoma József, a technológiai szerkezet tervezője pedig Söpkéz Gusztáv volt. A torony a terveknek megfelelően szerkezetileg egy kettős gyűrű: a belső, 5 méteres átmérőjű betonoszlop 135 méter magasságot ér el, s ebben futnak a liftek (a személylift mellett egy teherlift is), a 12 méter átmérőjű külső gyűrű – mely azonban nem kör alakot, hanem lekerekített csúcsú háromszöget formáz – 92 méterig ér, s egy erősen tagolt szerkezet. Külön érdekesség lehet a laikus számára, hogy statikai okokból a kettős héjszerkezet nincs közvetlen összeköttetésben egymással. A kettő közt pedig 459 lépcsőfok kanyarog. A beruházás az 1966 végén az adótoronyhoz vezető, 300 m hosszú út építésével indult meg. Az építmény átadását 1970-re irányozták elő.

A Dunántúli Napló szerint a speciális talajviszonyok nem tették lehetővé, hogy az alapozást megelőző földmunkákra hagyományos módon csákánnyal és emberi erővel kerüljön sor. Emiatt 1967 februárjában a toronyalap kráterének kimélyítése érdekében megtörtént az első robbantás a Misinán: „Ötven lyukba körülbelül 15–18 kiló paxit robbanóanyagot helyeztek el. A robbantás megrepesztette a szikla-aljzatot. Mintegy 22 méter átmérőjű és nyolc méter mély alapot kell megtisztítani a sziklától, hogy aztán elkezdhessék a 196 méteres pécsi tv-torony építését. A tegnapi robbantást még több követi, hiszen egy-egy robbantás csupán nyolcvan–száz centiméter vastag rétegben lazítja meg a kemény kőzetet.” A robbantásokra a helyi lap szerint 1967. február 13. és április 15 között került sor. Érdekes, hogy az 1971-ben megjelent, a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat történetét taglaló monográfia ennek szögesen ellentmond, azt írja, hogy nem került sor robbantásra, csak hagyományos szerszámokkal mélyítették a gödröt, hogy ne keletkezzenek esetleges repedések a tornyot tartó sziklában. Bár az átmérő számadata stimmelt, de a torony alapját itt mindössze 3,5 méter vastagságúnak írják. Ugyancsak április közepére tervezték befejezni a tévétoronyhoz vezető csatorna- és vízvezeték-hálózat kiépítését is, melynek során az állatkerttől az adótoronyig 600 méter hosszú víz- és 700 méter hosszú szenny- és csapadékelvezető csatornát alakítottak ki.

S hogy mennyire kulcsfontosságú és büszkeséggel járó projektje volt ez az építkezés a korabeli kivitelezőknek? Jól jelzi, hogy 1967-ben a május 1-jei felvonuláson a Baranya megyei Építőipari Vállalat a tévétorony makettjével vonult fel. Júliusban a tervek módosításáról tudósított a helyi sajtó: „[…] a korábbi tervezésnél nem vették figyelembe a munkavédelmi követelményeket, így a terveket most módosítják, többek között azért is, mert személy- és teherfelvonó liftet kell majd beépíteni. Jövő év tavaszán a torony építését megkezdhetjük, csúszó-zsalus technológiával és az objektum átadására, ha minden jól megy, 1970-ben kerül sor.” Augusztus 20-án már arról írt az újság, hogy megkezdték „az ország legmagasabb TV- adótornyának” alapozását. Szeptemberben az Igaz Szó szemléletes képet közölt az alapozás vasbeton-szerkezetéről, s a rengeteg technikai és turisztikai előny felsorolása mellett szinte váteszként láttatja olvasóival, hogy ha „a torony elkészül, gyönyörűen illeszkedik be majd a városképbe, a Széchenyi téri dzsámi, a Zsolnai [sic!] majolika kút, s az uránvárosi geometrikus építészeti vonalak mellett új jelképe lesz Pécsnek, idegenforgalmi érdekessége a Dunántúl legnagyobb városának.” Az építmény építészeti nóvumaira ekként hívja fel az olvasó figyelmét a tudósító: „Hazánkban még nem csináltak hasonló méretű vasbetonépítményt. Ráadásul a néhol 10–18 százalékos lejtésű utak igen bonyolulttá teszik a szállítást. A toronynál nem használnak állványokat, hanem a budai toronyszálló építésénél már kipróbált csúszózsaluzást alkalmazzák. Ekkora magasságban különleges intézkedéseket kell tenni nyáron a villámcsapás veszélyei miatt, ősszel, a heves viharok esetén pedig speciális biztonsági intézkedésekre van szükség a torony hatalmas méretű kilengésének ellensúlyozására. A tornyot statikailag úgy biztosították, hogy a sziklákba mintegy tíz méter mély gödröt robbantottak, azt 1175 köbméter betonnal bélelték, s erre a 22 méter átmérőjű tömör alapra húzzák a sokezer tonna súlyú építményt. Az építést ma még különösen megnehezíti, hogy minden anyagot, sőt még a vizet is a meredek lejtőjű utakon kell felszállítani az 534 méteres Misinára.”

Szeptember végére befejeződött az alapozás, melynek grandiózus számadatait, s az elkövetkező év terveit, várható nehézségeit, megoldásra váró kérdéseit a Dunántúli Napló ekként taglalta: „Az adótorony alapját egy 22 méter átmérőjű, s 7,8 méter mély sziklába vájt „kráterbe” telepítették. Az elmúlt hónapokban nem kevesebb, mint 2700 köbméter sziklát robbantottak ki, s szállítottak el. Ezt követően kezdődött meg a vasbetonalap szerelése. A pókhálószerűen lefektetett „acélgyökerek” együttes súlya 680 mázsa. A rettenetes súlyú torony kör alakú alapgyöke 22 méter átmérőjű és 3,5 méter magas. A beépített beton összmennyisége 1300 köbméter. A kíváncsiskodók egyelőre most csak ezt láthatják: egy hatalmas betontuskót, melyből kar vastagságú, mértani rendbe állított vasrudak meredeznek. Az alapozást két nyolc fős brigád végezte, kétszer 12 órát dolgozva, s miután az anyagszállítás zavartalan volt –rekord idő alatt –nyolc nap alatt végeztek. […] A Misinán mindenki az új esztendőre készül. A torony csúszózsaluzásos rendszerrel készül, melyhez a 31-es Építőipari Vállalat szereli majd fel a zsalukat. Ezt követően azonban minden munka a baranyaiakra vár. Jövő év elején külön betonközpont települ a hegyre, hogy a torony „növekedését” egy percre se lassíthassa az anyaghiány. Az építmény átmérője 90 méterig 5 méter lesz, ezt követően 3 méteres átmérővel haladnak a 130 méterig. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat a közelmúltban két nagy beruházást épített csúszózsalus módszerrel –a 100 és 600 vagonos gabonasilót –így a megfelelő tapasztalatokkal rendelkező szakemberek rendelkezésre állnak. Több gondot okoznak a gépek, technikai berendezések. A legnehezebben megoldható feladatnak az anyag- és személyszállítás látszik. Az eredeti tervek szerint az építőknek létrákon kellene megközelíteniük munkahelyüket. –100–150 méteres magasság esetén azonban ez már akkora megterhelés, hogy mind munkavédelmi, mind tevékenységi szempontból megengedhetetlen. Az országban van ugyan néhány nagyteljesítményű építőipari felvonó, mely akár 200 méter magasságig képes üzemelni, az építmény szerkezete –a kiugró erkélyek következtében –, azonban nem engedi meg a külső felhasználást. Felvetődött a lift belső elhelyezésének gondolata is, ezt azonban a felső, 3 méter átmérőjű rész szinte lehetetlenné teszi. A végleges megoldást valószínűleg a körülményeknek megfelelő gépátalakítás jelenti majd.”

1968 elején némi kritika is érte a készülő új tévétornyot, ugyanis a városi középületek díszkivilágításával megbízott Sántay László kiemelte, hogy azt már eleve úgy kellett volna tervezni, hogy beépített fényforrásokkal rendelkezzen. A toronyépítés különleges követelményeihez tartozott, hogy 1968-ban orvosi alkalmassági vizsgálattal igyekeztek az építkezéshez szükséges 130 munkást kiválasztani, akiknek el kellett viselniük a magasságot, több hónapon át a napi 11 órás műszakot, s a nappalból az éjszakába nyúló munkát. 1968. március végén egy 11 fős brigáddal megkezdték a torony csúszózsalujának elkészítését. A tervek szerint három és fél hét alatt elkészül a zsalu, majd augusztus végére maga a betonozás is, melyhez 610 tonna vasra és 2450 köbméter betonra volt szükség. Az építkezéshez szükséges irdatlan mennyiségű gömbvas egyébként a Baranya megyei Építőipari Vállalat Vasút utcai betonvas szerelő telepén készült. Az anyagellátás folyamatosságának biztosítása érdekében pedig egy svéd gyártmányú, ALI-SOLO típusú felvonóberendezés üzembe állításáról tudósított a helyi napilap. A felvonó technikai paramétereiről a sajtó azt írta, hogy „tíz személy, vagy egy tonna anyag szállítására alkalmas a felvonókas és maximálisan 200 méter magasságra lehet feljuttatni vele az anyagot.” De a betonozáshoz elengedhetetlen jelentős mennyiségű víz nagy magasságokba történő feljuttatása is igazi szakmai kihívást jelentett. Folyamatos és állandó víznyomás kellett a 172 méteres magasságban is, amihez a talajszinten szokatlanul magas (20 att.) nyomás kellett, melyet el kellett bírni az ideiglenes hálózatnak, ráadásul kezdettől fogva ilyen nyomással dolgoztak, ami az alacsonyabb szinteken igencsak balesetveszélyes volt, mert az ekkor nyomással kilövellő vízsugár embereket, tárgyakat taszíthatott le az állványról. A technológia mecseki alkalmazása szakmai körökben is érdeklődésre tartott számot, ugyanis március végén az Építőipari Gépészeti Konferencia részvevői is megtekintették a csúszózsaluzat gépészeti berendezését.

A korszakban mindinkább teret kapó csúszózsaluzatos építési technológiát eredetileg magas betonépítmények kialakításához használták, ahol a beton megfelelő szilárdságú és homogén kötésének kialakításához szükség volt a folyamatos betonozásra. Ezt úgy érték el, hogy a zsaluzatot egy emelőszerkezet segítségével a következő munkaszintekre emelték, azaz feljebb csúsztatták, így az az építmény következő szakaszának betonozásához is felhasználható volt. A betonöntés közben a zsaluzat alacsony sebességgel, függőlegesen emelkedik, ami lehetővé teszi, hogy a zsalurendszer átmozgása közben a beton megszilárduljon és az építmény támaszték nélkül biztonságosan megálljon.

A Helyismereti Gyűjteményünkben digitalizált 1970-ben készült „Pécs-Baranya műemlékei” című kisfilm – valójában egy turisztikai imázsfilm – elején (0:34-0:39 percnél) látható egy pillanatra a földből épp kibújó torony építkezése, míg a film végén (17:30 percnél) mintha a félkész torony sziluettje sejlene fel a Dzsámi mögött.

Az 1968. márciusi tudósítás szerint a torony mellett felszerelt és teljesen gépesített betonközpontban egy 500 literes betonkeverő dolgozik, amelyhez automata mérlegekkel mérik a keverésre beadagolt anyagokat, így biztosítva a szünet nélküli betonozást. „A helyszínre telepített betonközpontjuk naponta 50 köbméter kitűnő minőségű betont szolgáltat a toronyhoz. A követelmény magas, mivel olyan betont kell beépíteni, amelynek teherbírása négyzetcentiméterenként 280 kilogramm.” – írja az Építők Lapja. Mindehhez állandó munkaerő is kellett, melyet úgy biztosítottak, hogy a munka éjjel-nappal folyamatosan haladt, s a dolgozók 12 óránként váltották egymást három műszakban (tíz nap után egy csoport mindig öt napot pihen egyhuzamban). Éjszaka több mint 100 égővel, reflektorokkal világították meg a munkahelyet az Építők Lapja szerint. Ennek eredményeként a zsaluszerkezet naponta több mint 2 méterrel emelkedett. A betonozási munkálatok némi csúszással, május 2-án indultak meg, akkor viszont rohamtempóban: az első héten 16 m-t emelkedett a torony, a hónap végére pedig már 50 méteres magasságnál jártak.

Az olvasók kérdésére így foglalta össze a technológia lényegét a Dunántúli Napló 1968 júniusában: „A fazsaluzat –itt a toronynál egy méter magas. Ezt kitöltik –a betonvas beszerelése után –betonnal. Az időjárástól függően 3–4 ára alatt megköt a beton annyira, hogy a nyomószilárdsága eléri a S0 kilogrammot. A zsaluzatot ötvenegy pneumatikus emelő csúsztatja fölfelé, fokozatosan, szinte 7–10 centiméterenként, attól függően, hogy mennyire kötött meg a beton.” Ráadásul ez a technológia nagyfokú odafigyelést, előrelátást és pontosságot igényelt a kivitelező munkásoktól, amiről a korszak egyik építészeti szaklapja, az Építők Lapja ekként írt: „Különösen nehéz munkát végeznek Rogner Ádám szocialista ácsbrigádjának tagjai. Egymást váltva, állandóan két ács figyeli a zsalu mozgását, mert ők helyezik el a betonba a leendő ajtók és más nyílások sablonját. Állandóan szinkronban kell dolgozniok [sic!] a „csúszással”, mert ha valamiről megfeledkeznének, a mulasztás csaknem helyrehozhatatlan lenne. A zsalut ugyanis sem megállítani, sem visszacsúsztatni nem lehet, amíg el nem érik a program szerint megadott szinteket. 92 méter magasságtól már csak 5 méter átmérőjű lesz a torony, 135 méter után pedig 3 méter átmérőjű szakasz következik, amíg elérik a 172 méteres magasságot.” Hogy ne történhessék mulasztás, az Épületek hitvallása c. kötet így emlékszik vissza: „[…] ezért »menetrend«-szerű táblázatot készítettünk, mely a csúszózsalu emelkedésének megfelelő magassági sorrendben tartalmazta a beépítendő szerkezetek, kihagyandó nyílások stb. pontos alaprajzi helyét, megnevezését, méretét.” 1968 júniusában egyébként a kanadai magyarokhoz is elért a Pécsett épülő tévétorony híre, sőt igen érdekes képet is közöl a lap az építkezésről. A Régi Pécs tette közzé az ekkor készült ugyancsak igen különleges, színes képet a torony építéséről, ahol még mindhárom torony látható.

Június közepén már a 70 méteres magasságot is elérte a karcsú betonkolosszus, s újabb izgalmas építési fázis következett, mert ezen a ponton a presszó miatt a torony kiszélesedett: átmérője körülbelül 4 méteren át 25 méter volt, majd a presszó alatt és fölött 92 méterig 12 méter lett, ami ezután 5 méterre csökkent és végül 3 méteres átmérővel folytatódott. Amennyiben minden kedvezően alakul, szeptember végére tervezték a 172 méteres magasság elérését. Ehhez azonban az időjárásnak is kedveznie kellett, hisz 60 kilométeres sebességnél erősebb szélben ilyen magasságban már nem szabadott dolgozni, ha pedig 10 kilométeres körzetben nyári vihar készülődött, akkor is abba kellett hagyni a munkát a villámveszély miatt. A villámvédelem megoldása sem volt épp egyszerű és szokványos feladat, ahogy az Épületek hitvallása c. könyv írja: „olyan szerkezetet kellett konstruálni, mely a nagy magasságban felfelé mozgó villámhárítókat, azok mozgása közben is állandóan összeköti a földeléssel és ellenállása állandóan az előírt szint alatt marad. Nem volt tehát lehetséges a levezetők ismételt »toldása« még hegesztéssel sem.” Békés Sándor így emlékezett vissza 1971. májusában az építőmunkások hátborzongató körülményeiről, lelki terheléséről: „A tv-torony 90. méterében mi helyeztük el a kitámasztó acélszerkezeteket. Állást nem lehetett készíteni, kis csüngő állványon kellett dolgoznunk. Kilencven méter magasban, 15 mázsás vasakkal – s mégse lett baj. Amikor felmentünk, senki se szólt, amikor lejöttünk, énekeltünk.”

Július elején a 102 méteres magasság eléréséről írt a helyi lap egy érzékletes beszámolót, melyet az épülő torony tetején járt tudósító személyes benyomásai ihlettek. A hónap végén pedig elérték a 135 méteres magasságot, amikor is a fennmaradó majd 40 méter hosszúságú harmadik részen három méteresre szűkült a betontorony. A 135 méteres magasság elérése több szempontból is meghatározó, a korábbi munkafolyamatoktól eltérő fázisa volt az építkezésnek: „[…] megkezdik az előregyártott csiga vonalú vasbetonlépcsők beépítését. A lépcsőt a szokástól eltérően nem alulról, hanem felülről, pontosabban a 83. métertől lefelé kezdik építeni. Egy-egy lépcső elem súlya 1.5 tonna. Csőrlővel felhúzzák az elemet és elhelyezik a már korábban beépített, falból kiálló konzolokra. Tehát: lépcső vezet fel a 83. méterig, illetve a végleges lift is addig megy fel. Az ipari lift –amelyen most anyagot szállítanak –133 méterig emelkedik. Ez a végső állomása a felvonónak. Ugyanis 133 métertől kezdve már az építők is csörlőkkel hordják fel az anyagot, egészen a 172. méterig, vagyis a betonépítmény legmagasabb pontjáig. Ezen a szakaszon –tekintettel a törzs három méteres átmérőjére –a felvonó már nem fér el.” Ráadásul az 5 méteres átmérőjű zsaluzat bontása pszichésen is megterhelő lehetett, hisz a helyi lap tudósítása szerint „az építők tulajdonképpen a saját lábuk alól szedik ki a ,talajt’.” Ekkor készült Erb János unikális pillanatot rögzítő felvétele, ahogy a Misina három tornya – a Kiss József-kilátó, az 1950-es években telepített fémvázas adótorony és az épülő tévétorony – egy képen szerepel.

Augusztus végére pedig – a tervezettnél majd egy héttel korábban – elérték a 170 méteres magasságot, mely a tévétorony csúszózsalus kialakítású betontörzsének tervezett magassága volt. „Ebben a magasságban ismét egy jégvédő erkélyt építenek, hasonlóan mint amilyen a 135. méternél van. A zsaluzat leszerelése után még egy kétméteres, de belülről vastagított betonrészt építenek, amibe egy ugyanilyen magas 160 centiméter átmérőjű acélhengert ágyaznak be. Ez az acélhenger lesz a torony csúcsát képező 22 méter magas és másfél méter átmérőjű antenna lehorgonyzó része. […] Szó volt arról, hogy a fent már említett lehorgonyzó acélhengert helikopterrel emelik a helyére. Sajnos ez megoldhatatlan s így nemcsak az építők gondja súlyosbodott, hanem a pécsiek is elestek egy érdekes látványosságtól. Az egy tonna súlyú, terjedelmes acélhenger 172 méteres magasságba való felhúzása komoly technikai felkészültséget igényel és lehet, hogy több részben, feldarabolva csörlőzik majd a betontest csúcsára. ” Ezután a presszó, a kilátó és a technikai berendezések, 25 méter átmérőjű erkélyek vasbetonvázainak szerelése következett. Az erkélyek kialakításával párhuzamosan a másik legnehezebb munka a 83 méter magasságig nyúló lépcsőívek beemelése volt (összesen 82 lépcsőívet és 41 lépcsőpihenőt kellett beépíteni a torony külső köpenyébe, a lépcsőkarok súlya darabonként hozzávetőlegesen másfél tonna volt). A tízszemélyes felvonó mellett elsődlegesen biztonsági okokból volt szükség lépcsőépítésre, ahogy azonban ezt a későbbiekben látni fogjuk, igencsak gyakran volt szükség a toronyban a lépcsők használatára. A lépcsősor feletti részt már csak vaslétrán lehet megközelíteni, melyet azonban kezdettől fogva csak a műszaki személyzet használhat.

1968 októberében egy baleset – érdekes módon az egyetlen az építkezés során – borzolta a kedélyeket, s keltett bizalmatlanságot a torony iránt. A tévétorony legfelső lépcsőkarja lezuhant, melynek következtékben három építőmunkás könnyebben megsérült. A rákövetkező év márciusában így számolt be az esetről a sajtó: „Október 22-én, egy hónappal az elhelyezés után, 82 méter magasságban, az úgynevezett F-szektor legfelső lépcsőrésze kibillent és lezuhant, magával rántva az alatta levő tizenkét betonlépcső-egységet. Az óriás robajjal, porfelhővel kísért zuhanás szerencsés kimenetelű volt. Az ott dolgozó segédmunkásnak volt annyi ideje, hogy a térségből kilépjen. A szétfröccsenő betontörmelék három könnyű sérülést okozott.” Ezután a baleset vizsgálati eredményéig felfüggesztették az építkezést. Decemberben szovjet építésügyi delegáció látogatta meg Pécs nevezetességei között a tévétorony építkezését is.

Rozvány György szerint a tévétorony lépcsőbalesete kapcsán, mivel az 1956-os forradalom évfordulójának előestéjén történt, felmerült szabotázsakció eshetősége is, melyre így emlékezett vissza: „A balesetet követően a rendőrség fél óra múlva megszállta a lépcsőpaneleket gyártó Stasaüzemet. Azonnal a terveket kezdték el böngészni, hol mennyi vasalásnak kellene lenni, aztán az üzemben tárolt többi lépcsőpanelt helyben szétvésették, hogy saját szemükkel is meggyőződhessenek, hiányzik-e belőlük a vas. A beton próbakockák törésvizsgálati eredményei nem győzték meg a vizsgálódókat. Végül azonban nem találtak semmiféle szabotázsra utaló nyomot. Az üzem újra gyárthatott lépcsőpaneleket.”

1969. februárra megtörtént az új üzemi épület műszaki átvétele és az Elektromechanikai Vállalat szakemberei megkezdték az új, 4 kilowattos tévéadót szerelését, melynek üzembehelyezésétől nemcsak az adásminőség javulását várták, hanem az üzembiztonság jelentős megnövekedését is (ugyanis a tervek szerint a régi sugárzó tévéadó tartalékként a helyén maradt). Ekkor egyébként már a hét 6 napján sugároztak tévéműsort a misinai adótoronyról, ahol a kiépített mikrohullámú lánc nemcsak a jó minőségű műsorátvételt biztosította, hanem bekapcsolta térségünket a televíziózás nemzetközi láncolatába is. Az adóállomáson dolgozók létszáma ekkor 26 fő volt. 1969 márciusában az előző évi lépcsőbalesetet vizsgáló szakértőbizottságok közös megállapítása szerint a terveket módosítani kellett: „a betonlépcső egységek belső oldalán olyan rögzítést kell készíteni, amely állja a 90 méteres magasságban jelentkező mintegy 1200 kilogrammos kibillentő erőt, amely részben a terhelésből, részben a szélnyomásból adódhat. Amint az időjárás engedi, a pécsi panel-üzem ismét elkészíti a tv-torony lépcsőzetét és megkezdik a beszerelést.” Ez jelentős leállást okozott az építkezésben. Májusban igyekeztek cáfolni a sajtóban a tévétorony életveszélyes állapotára vonatkozó híreszteléseket és azt is, hogy a lépcső lebillenését az okozta, hogy a torony a nagy szélnyomás miatt lengett ki. Az okokat az újsághír szerint nem tudták megállapítani, mindenesetre mikor kísérletképpen ismét beépítettek egy lépcsőt az előbbi helyére, bár minden biztonsági intézkedést megtettek, a lépcső az azonos helyről rövid idő múlva mégis ismét megbillent. Ezután csavarokkal és hegesztéssel rögzítették a lépcsőelemeket, s ezzel ez a veszély elhárult. A lépcső kialakítása mellett a másik bonyolult munkafolyamat az erkélyek megkonstruálása volt. A zsaluzásukról így számolt be Korbéli (más forrás szerint Korbély) Győző főépítésvezető: „A köralakú vasszerkezet összeállítását a torony tövében megkezdtük. Ennek súlya 54 tonna. Körülbelül augusztusban kész a vasszerkezet. Ekkor hat svéd típusú hidraulikus emelővel felviszik a vasszerkezetet a legfelső erkélyhez, ez a szerkezet addig tartja a zsaluzatot, amíg a betonozást elvégezzük. Utána leeresztjük a következőre és így tovább, azonos módon építjük meg a többit. Munka közben egyébként a vasszerkezetet már huszonnégy emelő-berendezés tartja.”  A toronyra nyolc erkélyt terveztek. Az alsó négyre parabolák elhelyezését tervezték (sugárzó-erkélyek), a következő erkélyre az eszpresszó, a hatodikat kilátó-erkélynek, a hetediket adótérnek rendezik be, végül a nyolcadikat szintén sugárzó-erkélynek szánták.

Azonban nem csak a lépcső kialakítása körüli gondok miatt ingott meg a bizalom a tévétorony iránt, egyéb probléma is az épülő betonkolosszus ellen hangolta a közvéleményt. Mikor 1968 májusában az építők elérték az épülő torony melletti régi adóantenna magasságát, az új betontorony teljesen leárnyékolta a működő adóantennát, s ezzel Mohács körzetében élvezhetetlenné vált a tévéadás. A technikai problémát végül úgy oldották meg, hogy ideiglenes antennákat szereltek fel az új toronyra. Minderre azonban egy évet kellett várniuk a mohácsiaknak.

Ugyanakkor a tévétorony pécsi jelképpé válásának folyamata már ekkor megindult, ugyanis az 1969. június 23–30. között Pécsett megrendezett, V. Nyári Országos Üttőrőolimpia emblémáján Pécs két jelképe – a minaret mellett pedig az új tv-torony – jelent meg. Ez talán az egyik legkorábbi eset, mikor képi szinten a tévétorony alakja szimbolizálja a várost.

S bár 1969 nyarára elkészült a sugárzás „lelke”, az új adóállomás, mely kétemeletes modern épületként bújt meg a torony tövében, s június 24-től már innen sugározták a tévéműsort, júliusban pedig francia szakmunkás fiatalok csoportja nyilatkozott elismerően, a helyi lap szerint az építés korszerű technikájáról a tévétorony megtekintése alkalmával, sőt a hónap végén még Csanádi György közlekedés- és postaügyi miniszter és kísérete is megtekintette az új adótornyot és adóállomást, mégsem úgy mentek a dolgok, ahogy eredetileg tervezték. Ugyanis a toronyépítésében a lépcső leszakadása után egy évig nem következett be látványos előrehaladás, így 1969 októberének végén egy igencsak kétkedő hangvételű írás taglalta a torony körüli problémákat: „A kétszeri lépcsőszakadás építészetileg nem volt túl nagy jelentőségű, az esemény bekövetkeztekor nem is sejtette senki, hogy ez a kis incidens értékes hónapokat rabol majd el. A kár helyrehozatala legfeljebb heteket igényelt volna, a vita, az ellenőrzések végtelen sora azonban. elvitt egy egész félévet. S amikor végre folytatódhatott volna a munka, új kálvária kezdődött: a technológiai terveket néhány helyen módosítani kellett.” A tervek csak október végére készültek el, így azok megvalósítása már a következő évre maradt. Az év végén a tévétorony díszkivilágításának szükségességét taglalta a Dunántúli Napló.

Kezdettől fogva az 1970-es átadás volt benne a köztudatban, de ez 1970 elejére – a baleset miatti csúszás következtében – erősen kérdésessé vált. Az év elején arról tudósított a sajtó, hogy a DÉDÁSZ az év során egy tíz kilovoltos földalatti kábelt vezet a Misina tetőn lévő tévétorony transzformátor-állomásához, mely biztonságosabbá teszi majd a tévéadást. A Dunántúli Napló februárban azt taglalta, mi készült el az elmúlt három hónapban, s mi van még vissza: „Elkészítettek 17 betonfödémet, öt vasfödémet, s további nyolcat bezsaluztak. A torony csúcsán helyére került az öt vaserkély, s megvan a szerelőpad szerepét betöltő zsaluzat is. Alulról felfelé haladva, negyven méterig, megvannak a biztonsági vaslétrák is. Az udvaron felhalmozva állnak a különböző szerkezetek: megjöttek az erkélyeket burkoló alumíniumpanelok, az étterem vasszerkezetei, illetve a konyharész lég-, illetve gőzvezetékei. Az idei program központi feladata az erkélyek elkészítése. A nyolc erkély bebetonozása minimálisan nyolc hónapig tart majd, de ha ezzel végeznek, építészeti szempontból tulajdonképpen kész is a torony.” Mindazonáltal a Napló kiemelte, hogy az építkezés „pillanatnyilag a legnehezebb periódus előtt áll: helyükre kell emelni az erkélyeket. A zsaluzat elkészült, mintha egy hatalmas pók fonta volna – acélból. Haris Vince építésvezető azt mondja: ha bebetonozzák, súlya a 400 tonnát is eléri. A 25 méter átmérőjű vasszerkezet most a 22 méter átmérőjű torony alján áll, innen kell a svéd hidraulikáknak felvonszolniuk nyolcvan egynéhány méter magasra. Magyarországon ilyen magasságra, ilyen súlyú szerkezetet még nem emeltek, éppen ezért a lehető legnagyobb körültekintéssel készítik elő az akció legkisebb részletét is.” Bár márciusra elkészült a hatalmas erkélyzsalu, ekkor viszont a miskolci építőkre kellett várni (ugyanis a Miskolci Állami Építőipari Vállalat rendelkezett egyedül az országban az ekkora teher emeléséhez szükséges hidraulikus berendezésekkel). Április 15-én érzékletesen tudósított a Dunántúli Napló a megkezdett zsaluzásról: „A 25 méter átmérőjű, pókhálószerű acélzsaluzatot a torony tövében szerelték ősze. s most centiről centire haladva egyben emelik fel a 83. méterig, ahol az első erkély kerül majd kialakításra. A tornyot tegnap számos magas beosztású építőszakember, műszaki dolgozó kereste fel – ilyen nagy súlyt Magyarországon még sohasem emeltek ilyen magasra. A 75 tonnás monstrumot hat 4×4 centiméteres négyzetvas tartja. A hihetetlenül nagy emelő erőt hat svéd hidraulikus berendezés produkálja, melyeket a Miskolci Állami Építőipari Vállalat szakemberei üzemeltetnek. […] Az első erkélyszintet előreláthatóan három nap alatt érik el. Ezt követően huszonnégyre növelik a tartórudak számát, majd megkezdődik a zsaluzat betonnal való feltöltése. Ha ezzel a munkával is végeznek, már 420 tonna súly függ majd a levegőben. A szerelés egyébként fentről lefelé halad: az utolsó erkély – tehát a nyolcadik, – a 42. méteren épül majd fel. ” Bár a sajtó szerint váratlan akadály nem történt az emelés során, végül a három napból mégis kilenc lett. További nehézségként jelentkezett a helyi lap júniusi tudósítása szerint, hogy a torony 135. métertől 172. méterig tartó, 3 méteres átmérőjű szakaszán a beton hengertestbe el kellett helyezni az antennákat tartó vaskonzolokat, melyek pontos beállításához műszer segítségére volt szükség, de a szél miatt annyira remeg a műszer, hogy ezt sokáig lehetetlen volt kivitelezni. Bár ebben a hónapban nekikezdtek a legfelső erkély betonozásának, de ekkor már a határidők tekintetében nem mertek semmit sem ígérni a kivitelezők. Júliusra meglett két erkély, s a torony felső harmadára kívánkozó légi akadályt jelző, piros-fehér festésnek is nekikészülődtek, amely augusztus elejére meg is történt.

Szeptemberben merész ötlet foglalkoztatta a  II. kerületi tanács végrehajtó bizottságát: a Pécsi Idegenforgalmi Hivatal megrendelte a Barbakánt és a tévétornyot összekötő magasfelvonó kötélpálya tanulmánytervét, melynek kivitelezését 1971-re tervezték, de nem valósult meg. A városi tanács közben a DÉDÁSZ-t is megbízta egy közvilágítási és díszkivilágítási tervezet megalkotásával, melyben a tévétorony is szerepelt a megvilágítandó pécsi épületek sorában. Októberben már a második kiserkély betonozását végezték, a presszó erkélyének burkolását azonban még nem tudták megkezdeni, ugyanis az aluminiumpaneleket át kellett méretezni, miután a magyar üveggyárak nem vállalták az üveg legyártását, így azt Belgiumból – csak más méretezéssel – tudták beszerezni. A helyi lap tudósításában ekkor már érezhető volt, hogy némi sietséggel folyt az építkezés, ugyanis igyekeztek a kiserkélyek betonozását határidő előtt befejezni, kifejezetten kérték (még az újságcikkben is megemlítve) a hirdi műkőüzemet, hogy az előre gyártott műkőlépcsőfokokat gyorsabban készítse és küldje el. Ráadásul október végére a presszó erkélyének üvegtábláit tartó, nem megfelelő méretű alumínium-paneleket már átalakításuk előtt felszerelték, így átalakításukat később a tornyon kellett elvégezni, ami ugyancsak sietségre utalt. Az is csúszást okozott, hogy a Budalakk Festékgyár nem azt a színt küldte, amit Pécsett kértek, emiatt a légügyi akadályt jelző jelzést még egyszer át kellett festeni. December elejére elkészült a legalsó kiserkély is. Közben sajnos elbontották az egykori Kiss József-kilátót is, melynek helyére éttermet terveztek, s ennek alapját 1970 decemberére részben már ki is ásták.

1971 januárjában Haris Vince építésvezető beszámolt a tévétoronyban folyó belső munkálatokról (a műkő lépcsőburkolatok elhelyezése, a presszó perlit-betonozása), s kitért arra, hogy a betonozási munkálatok befejeztével a csúszózsaluzat eltávolítható, ez azonban egy a torony és az adó közötti kábelvezeték miatt csak tízméteres magasságban történhet.  A Népszabadság is tudósított a még hátralévő munkákról (az erkélyek üvegezése; fűtés-, ill. villanyszerelés; a több mint ezerlépcsős feljáró befejezése), s az átadás várható dátumát 1972-re tette. 1971 májusában még vártak a belga erkélyüvegre, közben a liftszerelőket és szakiparosokat várta feladat a toronyban, s a Kiss József-kilátó helyén megkezdődött az étterem alapozása is. Azonban a munkálatok mégsem haladtak a várakozásoknak megfelelően, 1971 októberében még mindig nem érkezett meg a „duplafalú, a párásodás ellen gázzal töltött belga üveg”, s emiatt az építkezéshez használt nagyobb méretű lifteket sem lehetett lecserélni a végleges liftekkel, továbbá késett a márványburkolás is. Állítólag csak ekkorra készült el a külső festés is (a légügyi elveknek megfelelő, élénkebb pirost festéssel), s ekkor kezdődött meg a presszó és kilátó erkélyek perlitbetonnal való szigetelése. 1971 októberében az antennák felszereléséről tudósított a sajtó. A tévétorony kivitelezését végző vállalat olyannyira büszke volt nagyprojektjére, hogy az 1971-ben megjelent, „Épületek hitvallása – A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat megalakulásának előzményei, története és távlatai” című könyv borítójául is a tévétorony sziluettjét választotta. Minden nehézség ellenére 1971 végén még bíztak az építési munkák 1972. májusi befejezésében.

1972 januárjában a presszó műmárvány – későbbi hírek szerint a padlózata süttői vörös és fehér mészkő, valamint siklósi rózsa márványból készült – burkolását végezték a Budapesti Kőfaragó és Szobrászipari Vállalat munkatársai, de ekkor is hiányoztak köríves elemek a munka befejezéséhez. Közben a Népszabadság arról tudósított, hogy Pécsre kerül a vidék első olyan adóberendezése, amelyik színes műsorok sugárzására is alkalmas, s ezt 1973-ban helyezik majd üzemben. A helyi lap értesülése szerint november 7-re ígérik a tévétorony díszkivilágításának elkészültét. Márciusban a helyi lap a presszó várható berendezéséről jelentetett meg részletes beszámolót, melyben a vendéglátóipari egység szilveszteri nyitását is kiemelték. „Ha a látogató lifttel felmegy 72 méteres magasságba és a presszó-állomáson kiszáll, két csapóajtón juthat be a páratlan panorámájú üzletbe, amelyet egyedi tervezésű bútorokkal és szőnyegekkel rendeznek be. A presszó két gyűrűből áll. A felső gyűrűben ötvennyolc ülőhelyet és hat bárszéket tudnak elhelyezni. A bútorzatot Kohut Gábor belsőépítész tervei alapján Kecskeméten gyártják. A csővázas foteleket és kanapékat – egy-egy boxban két fotel és egy kanapé lesz majd – szőrös marhabőrből készítik. A boxokat egy-egy különleges virágtartó választja majd el egymástól. A presszóban ugyancsak egyedileg tervezett, szőtt és szabott szilvakék szőnyeg fut maid körül. Hasonló szőnyeget helyeznek el a presszó alsó gyűrűjében is, ahol csaknem száz vendégnek jut hely. Az alsó gyűrűbe nyolc-tíz lépcsőn át juthatnak le a vendégek. Amíg a presszó felső részének padozatát piszkei vörösmárvánnyal borítják, az alsó részt homokszínű márványlapokkal fedik. Ez a rész is kék szőnyeget és különleges bútorzatot kap. A falakat törtfehérre festik, a mennyezetet csillámokkal, az oldalfalakat pécsi kerámiákkal díszítik. A vendégek kiszolgálását érdekes vonalú bárpult biztosítja.” Ezen túlmenően a tudósítás arra is kitért, hogy akik „a kilátóhoz szeretnének felmenni, vagy a presszóban akarnak eltölteni egy órát, belépőt váltanak. A misinai toronypresszó és kilátó belépőjegyeinek mintapéldánya már elkészült: színes Pécs-térkép közepén a tv-adótorony képe látható. Ha a belépőről a perforált, számozott részt letépik, képeslevelezőlapként használható. Elképzelhető, hogy a presszóban alkalmi postahivatal is működik, amely a különleges üdvözlőlapokra különleges bélyegeket és bélyegzőt biztosít.” A toronybelépő e koncepció alapján készült, s így elsőként használt verziójából könyvtárunk Helyismereti Gyűjteményében is található egy példány.

A kivitelezés egyik utolsó részfeladataként 1972 nyarán szerelték a lifteket, s ekkor közölte először a sajtó a végül ténylegesen teljesült átadási időpontot, 1973 áprilisát. Mindeközben egy ma már avíttas bájú turisztikai emlékcsoporton is összekapcsolódott Pécs és újdonsült ikonikus épülete, a tévétorony képe: a PIÉRT ugyanis egy „Pécs” feliratú bőröndcímkét adott ki, aminek az előterében a minaret, hátterében a mecseki tévétorony jelképezi a várost. A dolog jelentősége abban áll, hogy ezzel a specifikus tárgytípussal (és a fentebb említett belépőjegyül is szolgáló képeslappal) indult meg a tévétorony szuvenír-tárgyakon történő ábrázolásának napjainkig tartó gyakorlata.

1972 szeptemberének elején sor került a tíz napos műszaki átadási procedúrára, melynek során a Posta Rádió- és Televízió Műszaki Igazgatósága átvette az építményt a Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat képviselőitől. A hónap végén megkezdték a 18 méteres acélantenna felszerelését, s folytatódtak a tévétorony lábánál lévő étterem és bár kivitelezési munkálatai is, miközben Aczél György is megtekintette baranyai látogatása során a tévétornyot és környékét. November elejére a torony elérte végleges, 191 méteres magasságát, s megérkeztek Japánból a második program adójának – az első csatorna jobb minőségű sugárzása mellett ez volt az új tévétoronyban rejlő műszaki potenciál nagy jelentőségű újdonsága – műszaki berendezései. Ezek tartókonzolait felszerelték a toronyra, s decemberben átadták a második program adóberendezését, s ezzel teljes technikai/műszaki siker koronázta a létesítmény felépítése érdekében tett irdatlan erőfeszítéseket. Azonban a megrendelt világítótestek nem érkeztek meg a kívánt mennyiségben, így a november 7-re tervezett díszkivilágítás csak részlegesen valósult meg.

1973 elején a tévétorony körüli közvilágítás kiépítése, valamint az oda vezető út és parkoló korszerűsítésének feladata várt még a kivitelezőkre, s január végén megkezdték a tévétorony lábánál épülő Misina étteremnél is a szakipari munkákat. Március 19-én a Pécsi Rádió egy órás élő adással jelentkezett a tévétoronyból. A megnyitó előtt két héttel a helyi lap ekként mutatta be a tévétorony lakberendezési kvalitásait: „Harmincöt vállalat együttműködése hozta létre az elsőosztályú presszó berendezését. Sopronból érkezett a külön e célra gyártott kék és piros buklé szőnyeg, a Kecskeméti Bútorgyár gyártotta az egyedi bútorokat (a fotelok támlája szürke csíkos textil huzatot, az ülőpárnák szőrös marhabőr bevonatot kaptak), a Pécsi Porcelángyár szállította az egyedi tervezésű étkészletet, az MTI Fotó készítette a régi Pécset ábrázoló egykorú metszetek nagyításait, amelyek a belső falat borítják, s olasz, német és svéd gyárak termékei a gépi berendezések. A toronypresszó egyszerre 120 ülővendéget fogadhat, akik elé derült időben csodálatos panoráma tárul.” Ugyanitt találkozhatunk a címül választott kifejező idézettel, miszerint a „hétvégek estéin csodálatos ékszer gyanánt ragyog a hegytetőn a vasbetonkolosszus.”

A közhiedelemmel ellentétben azonban nem április 4-én, hanem a város vezetőinek jelenlétében 1973. április 2-án délután volt az ünnepélyes megnyitó, ahol a tornyot úgy mutatták be mint „Pécs legújabb büszkesége”, „a IV. ötéves terv egyik „legmagasabb” és leglátványosabb alkotása.” A nagyközönség előtt pedig csak másnap nyílt meg a toronypresszó és a kilátó. Mindezeket az adatokat a korabeli sajtóforrásokkal támasztjuk alá az alábbiakban:

Az 1973. április 2-án megjelenő Dunántúli Napló „Holnap nyit a Tv-presszó” című írásában azt írta, hogy „a város vezetőinek jelenlétében ma délután lesz az ünnepélyes megnyitó, holnap délután 2-től pedig a nagyközönség rendelkezésére áll a toronypresszó és a kilátó.”

A Dunántúli Napló április 3-i szám címoldalán közölte az előző napi megnyitón készült képet (lásd alant) e sorok kíséretében: „A Misinán tegnap délután ünnepélyesen felavatták a tévétoronyban elkészült eszpresszót és kilátót, amely a IV. ötéves terv egyik „legmagasabb” és leglátványosabb alkotása a mecsekaljai városnak. Pécs új büszkeségét Wieder Béla tanácselnök adta át – méltató szavak kíséretében – a városi Idegenforgalmi Hivatal vezetőjének, Asztalos Ferencnek üzemeltetésre, valamint az idelátogató vendégek használatára.”

Szintén a lap április 3-i számában Rab Ferenc újságíró „Fönt a toronyban” című írásában így fogalmaz: „A tömeg viszont – nagyon helyesen – egyszerűsít, mert már rég elnevezte „Torony-presszónak”, sőt – tekintve a 35 emeletnyi magasságot – „Menny-bárnak”. Pedig még meg sem nyílt, azaz hogy éppen mától kezdődően nyitják meg a liftajtót a nagyközönség számára. Ez annyit jelent, hogy kilencesével röpíti (valóban röpíti!) fel az embereket a felvonó, egyenesen a kilátóra, vagy a presszóba.”

A „Délmagyarország” című szegedi kiadású közéleti lap 1973. április 3-án, kedden az alábbi tudósítást hozza: „A Pécs fölé emelkedő Misina-tetőn hétfőn délután felavatták a tv-toronyban kialakított eszpresszót és kilátót.” Bár arra nem tér ki, hogy a presszó ekkor még nem a szélesebb közönségnek nyílt meg, de a vezetők általi megnyitó helyes dátumának megfelel a tudósítás. A Népszava április 3-i lapszáma rövidhírként ugyancsak a hétfői avatás tényét hozza.

A Népszabadság is lehozta április 3-án kedden, a hétfői avatás hírét: „A pécsi tv-toronyeszpresszót és kilátót hétfőn avatták fel a Misinatatőn [sic!].”

A Dunántúli Napló április 4-i számában nem esik arról szó, hogy aznap nyitnák meg a tornyot, csupán egy kép szerepel a címlapon a megvilágított torony esti képéről. Ez ugyancsak valószínűtlenné teszi a közhiedelemmé vált április 4-i megnyitó valóságtartalmát. Miután április 5-én az előző napi munkaszüneti nap miatt nem jelent meg lapszám, ezért esetlegesen még a következő napi sajtóban várhatnánk valamiféle adatot az április 4-i megnyitóra. Bár a Dunántúli Napló április 6-án megjelent (de még 5-én szerkesztett) száma tényleg közöl tudósítást az április 4-i pécsi ünnepi eseményekről (koszorúzási ünnepségek, beszédek), azonban ebben a lapszámban sem esik szó a torony április 4-i megnyitásáról.

Mindezek fényében a korabeli sajtóforrások alapján az feltételezhető, hogy a tévétorony megnyitása két részletben zajlott, először 1973. április 2-án a város vezetői, a rákövetkező napon, április 3-án pedig a nagyközönség számára lett látogatható a torony. Miután a nagyközönségnek történt átadás április 3-án volt, így a jubileumi megemlékezésekhez e dátum konzekvens meghonosítása javasolható.

De akkor vajon miért terjedhetett el a köztudatban az április 4-i időpont? Ugyancsak sajtóforrások alapján négy lehetséges indok is körvonalazható e tévedés kialakulását illetően. Az első, s talán a legnagyobb hatású félreértés az MTI tudósításából származhatott, miszerint „Pécs, 1973. április 4. Pécsett, a Misina tetőn épült tv-toronyban átadták rendeltetésének a 74 m magasságban berendezett eszpresszót, amely újabb látványossága és szórakozóhelye a városnak. A presszó feletti körkilátóból szép panoráma tárul a vendégek elé.” A dátum viszont ebben az esetben a tudósítás dátuma lehet, nem a konkrét eseményé. A tudósítás MTI fotói feltehetően április 3-án délután készülhettek, mikor a nagyközönség számára is megnyílt a presszó, így valószínűsíthető, hogy azok csak másnap jelentek meg az MTI hírei közt. A tudósítás szöveges része ráadásul nem tartalmaz konkrét dátumot, csak egy múlt időben tett tényközlést, így nem téved.

Másrészt közismert tény az országos lapok híreiket gyakran az MTI-től vették át, így érthető, ha egyes lapok a tévétorony megnyitását illetően az 1973. április 4-i dátumot közlik. A Magyar Ifjúság 1974. április 13-i száma például címlapján hozza MTI megjelöléssel Bajkor József fotóját az alábbi képaláírással: „Április 4-én hetvenméteres magasságban megnyílt Baranya legújabb idegenforgalmi nevezetessége, a Mecsek és Pécs panorámáját is „felszolgáló” száznegyven személyes toronypresszó.”

Harmadrészt a korabeli megszokott gyakorlat szerint, a kivitelezők – központi, illetve felettesi nyomásra – igyekeztek elkészülni a jelentősebb állami ünnepek idejére a nagyberuházásokkal, s azokat az ünnep alkalmából átadni a „dolgozó népnek”. Így könnyen előfordulhatott, hogy utólag összemosódott az állami ünnep alkalmából, de nem annak napján, csak az ahhoz közel eső dátumon történt átadás dátuma magával az ünnep dátumával. Feltételezhető, hogy a toronypresszó, már hetekkel korábban készen lehetett, hisz március közepén rádióműsort sugároztak onnan. A megnyitó, illetve a közönség számára való megnyitás két héttel későbbi ténye az április 4-i ünnep apropójához való kapcsolódás szándékára utal, melyet a Fejér Megyei Hírlap is megerősít a „Készülődés felszabadulásunk 28. évfordulójának megünneplésére” című írásában: „Pécsett az évforduló alkalmából avatják fel a Misinatetőn épült csaknem 200 méter magas tv-tornyot.” Az ünnep alkalmából történt megnyitás azonban nem feltétlenül jelenti azt, hogy az ünnep napján történt volna maga a ceremónia. A helyi lap is 1973. április 1-jén megjelent számának címoldalán felsorolja az április 4-re készülődő Baranya ünnepi eseményei között, hogy „[…] hétfőn – április 2-án – nyitják meg a tévéeszpresszó kilátóját a pécsi Misina-tetőn.”

Végül feltehetően az sem elhanyagolható momentum, hogy a Dunántúli Napló 1993. április 3-i számában megjelent, a tévétorony húsz éves jubileuma alkalmából készült írás dátumot téveszt, s április 4-ére teszi a toronypresszó nagyközönség számára való megnyílását. A helyi lapban korábban megjelent, a megnyitó napjára kitérő írások mind az április 3-i dátumot jelölték meg, ez az összefoglaló azonban negyedikét. Így jó eséllyel feltételezhetjük, hogy a későbbiekben több, a tévétoronyról született írás e cikkből indult ki, s örökítette tovább számos helyen e tévedést.

Egy olvasói levélre adott válasz szerint a torony kivitelezési összköltsége közel 125 millió forint volt, melyből az építkezés költsége 75 millió forintot tett ki. A toronypresszó a talajszinttől számítva 72 méter magasan van, a felette lévő nyitott körkilátó pedig 80 méterre, így a Misina-tetővel (535 méter) együtt 615 méterrel a tengerszint feletti magasságban nyílik lehetősége a látogatónak élvezni a panorámát. Tiszta időben innen akár több mint 100 kilométerre is el lehet látni: déli irányban a város, illetve a Baranyai-dombság, messzebb a Villányi-hegység és a horvát Papuk-hegy látható. Keleti irányban a Zengő, nyugatra a Tubes, északra tiszta időben még a Badacsony is látszik.

A Rádió és Televízió Újság címlapját többször is illusztrálta a pécsi tévétorony, az egyik legkülönlegesebb ezek közül az 1977-es április 4-i ünnepi címlap, mely a korszakban ritka – jobbára az állami ünnepek alkalmával előforduló – színes technikával jelent meg, s melyre a Régi Pécs oldal hívta fel a figyelmet.

A torony népszerűségét mutatja, hogy 10 nap sem telt el, s április 12-én már arról írt a Dunántúli Napló, hogy a tízezredik látogatót köszöntötték a tévétoronyban, július 8-án pedig már a százezredik vendégét fogadta a torony. A Dunántúli Napló tudósításai szerint a nyitás után kevéssel számos nemzetközi küldöttség is járt a toronyban. Május 15-én a Magyar Televízió délutáni adását és esti főműsorát „Jó estét Pécs” címmel Pécsről közvetítette, ahol a felvétel egyik helyszíne a tévétorony presszója volt, ahol a város vezetői mellett az építők közül is többen jelen voltak.

Nem hallgathatjuk el azonban a tévétorony megépülése miatt keletkezett veszteségeket sem. Az egyik első, s közismert veszteség maga a Kiss József-kilátó volt. Elbontása (erre feltehetően 1970. március és július között került sor) után az egykori kilátó tábláját mementóként elhelyezték a tévétorony kilátó szintjén.

Talán kevésbé ismert tény, hogy mivel a tévétorony a Getto József által tervezett, Simor Ferenc meteorológus közbenjárására komoly erőfeszítések eredményeként életre hívott meteorológiai obszervatórium közvetlen közelében létesült, ezzel tulajdonképpen tudományos szempontból használhatatlanná váltak annak megfigyelési adatai. A tévétorony hatalmas létesítménye alapvetően változtatta meg az uralkodó északias szélirányt és szélsebességet. Pedig a meteorológiai állomás többek között éppen ezek pontos regisztrálása érdekében épült a Misinára. A megváltozott helyzetben végül a meteorológiai obszervatórium kénytelen volt beszüntetni működését.

1973 júniusában pedig a múlt másik mementóját, a régi fémvázas adótornyot is elbontották. A régi adóállomás igencsak profán véget ért: a bicsérdi Aranymező Termelőszövetkezet brigádja bontotta el gyakorlatilag a nyersanyagért, illetve az adótorony csúcsáért, ugyanis utóbbit a méretbeli egyezés miatt be tudták építeni egy bábolnai típusú terményszárítóba.

A továbbiakban csak vázlatosan taglaljuk a tévétorony történetét. A torony mellett, az egykori Kiss József-kilátó helyén létesített Misina étterem is csak némi csúszással, 1974. április 2-án nyílt meg, viszont azonnal hatalmas érdeklődés övezte: a sajtó szerint április negyedikén és ötödikén több mint ötezer vendég fordult meg a százötven férőhelyes étteremben és negyvenöt vendégnek helyet adó presszóban. Augusztusban elkészült az a légifotó a toronyról és környezetéről (a fotót Ditzendy Arisztid, vízügyi csoportvezető készítette, asszisztense pedig Körtvélyesi László volt), mely később a képeslapul is szolgáló belépőjegy dekorációja lett. December 30-án a Magyar Posta kiadott egy 50 forint névértékű forgalmi bélyeget, mely városunk főterét, a Dzsámit, a Hunyadi-szobrot és a tévétornyot ábrázolta.

A tévétoronyról megnyílása után a sajtócikkeknek alapvetően három típusa jelent meg: ezek az írások jobbára a torony látogatottságáról, annak műszaki problémáiról, kisebb mértékben pedig gépészeti/műszaki fejlesztéseiről számoltak be.

1975 januárjában a helyi lap így festette le a Misina tető látogatottságát egy tavaszias vasárnapon: „A tv-presszóban több mint másfélezer vendég fordult meg. A Misina étteremben egy pillanatra sem tudtak megállni a pincérek: a hóvirágcsokrokat szorongató turisták több mint ezren lepték el a hangulatos éttermet.” 1975 októberében pedig a sajtó immár „a már szimbólummá váló tv-tornyot” emlegeti, s befejeződik a torony környékének parkosítása is. 1978-ban épült a jegy- és ajándék-árusító pavilon, melyet azonban már a következő évben lebontottak és újraépítettek. Idővel némiképp csökkent a látogatottsága, a 10 éves jubileum alkalmából született cikkben azt olvashatjuk, hogy 1982-ben száznyolcvanezren keresték fel a tornyot, ez azonban még mindig igen magas számnak minősült. Különösen nagy népszerűségnek örvendtek a szilveszteri mulatságok, melyek esetében nem egyszer gondot jelentett, hogy a toronypresszó mindössze 140 vendéget tudott fogadni. Egy 1984-es tudósítás szerint Pestről is szívesen látogatták e különleges helyen lévő óévbúcsúztató rendezvényt, emiatt gyakran pótszilveszteri mulatságot is rendeztek.

Mindazonáltal jócskán jelentkeztek műszaki problémák is az építményen, melyek először az ablakokat, majd sorozatosan az extrém igénybevételnek kitett felvonót érintették. 1976 novemberében „24 órán belül öt helyen, kívül-belül egyszerre megrepedt a pécsi tv-torony presszójának egyik kétrétegű, termoplán üvegtáblája.” Amíg kicserélték az üveget, november 27-ig lezárták a tornyot és környékét. 1977. szeptember elején ismét üvegtáblákat kellett cserélni, mely a torony rendszeresen előforduló problémájává vált. Az üvegtáblák körüli gondok azonban nem csak építészeti jelleggel bírtak, hanem jogi útra is terelődtek, sőt egészen a Legfelsőbb Bíróságig jutottak. Ugyanis a tévétorony két legfontosabb helyiségének, az adóteremnek és presszónak a beázása évekig nyúló pereskedés alapjául szolgált. 1981-ben így számolt be az ügyről a sajtó: „1974 márciusában indított a Posta Rádió és Televízió Műszaki Igazgatósága pert a generáltervező Posta Tervező Intézet és az alvállalkozóként közreműködő MÉLYÉPTERV ellen, valamint a generálkivitelező Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat és a vele együttműködő Országos Szakipari és FÉMMUNKÁS Vállalat kárára. Az első ítéletben a bíróság a FÉMMUNKÁS-t kötelezte, hogy az általa készített függönyfal lég- és vízzáró hiányosságait szüntesse meg legkésőbb 1975 szeptemberéig. A vállalat ugyan felvonult, hogy kijavítsa a hibát, de aztán egyszerűbbnek találta, hogy pereskedjen, sérelmesnek találta az ítéletet, amelyben egyedül az ő számlájukra írják a beázást.” Végül 1981 áprilisában a Fémmunkás Vállalat vonult fel kibontani a függönyfalat, majd ezt követően a BÉV osztrák gyártmányú TEPOPUR szigetelő-anyaggal végezte el a lég- és vízszigetelést. Szemléletes képet közölt az ablakcseréről a Dunántúli Napló, az alábbi képaláírással: „Hegymászók segítségével cserélik ki a pécsi tv-torony presszójának törött üveglapjait. Szokolai István felvételén a mintegy 100 méteres magasságban lebegő alpinista kívülről gitteli az üveget.”

Az üvegekkel évtizedeken keresztül gondok voltak, a hírlapi tudósítások alapján gyakran kellett őket cserélni. 1986-ban némi változtatás történt az üvegcsere gyakorlatában, melyről így számolt be a sajtó: „A talajmozgások, a napsütés és az erős felmelegedés miatt rendszeresen megrepednek a köralakú létesítmény városra néző nagy ablakai. Ebben az évben először nem a Baranya Megyei Építőipari Vállalat munkásai, hanem Bakurecz Kornél üveges kisiparos végzi el az üvegcserét. Az Orosházi Üveggyártól rendelték meg a méretre gyártott és speciális napfényszűrővel bevont kilenc üvegtáblát, amelyek a napokban érkeztek meg. 1972 óta már számtalan esetben kellett újraüvegezni a tv-presszó nagy ablakait. A több mint három mázsás üvegeket gyalog kell felvinni a toronypresszóba vezető 443 lépcsőn, ugyanis a liftbe nem fér be. Ez komoly fizikai megterhelést jelent. Idén új üvegezési módszert próbálnak ki. Eddig úgynevezett szorítóléccel tették kittágyba a nagyméretű üvegtáblákat, e helyett most gumiágyba helyezik. A nagy ablakok üvegezését hatan végzik. Az eltört üvegtáblát csak darabokban tudják kiszedni, tapadókorongokkal.”

Rengeteg probléma adódott a tévétorony liftjével is. Feltehetően az erős igénybevétel is közrejátszhatott abban, hogy tele van a korabeli sajtó azzal, hogy nem működik, javítják a torony liftjét. Bár 1977 februárjában 2-3 hétig javították a felvonót, júliusban ismét gond volt vele: közérdekű információként jelent meg a helyi lapban, hogy a lift bizonytalan ideig nem működik. 1978 szeptemberében ismételten problémák adódtak a lifttel, melyet ekként kommentált novemberben a helyi lap: „Erről a szakemberek által fölöttéb [sic!] lassúnak tartott felvonóról még annyit, hogy gyakori meghibásodásán nem csodálkoznak, mert »fantasztikus az igénybevétele. Ide egészen másféle lift kellett volna…«” 1979 novemberében – némi változatosságként a liftproblémák sorában – egy beázás miatt nem működött a lift. A lift átlagon felüli igénybevételére utalhat az az 1980-as adat, miszerint egy az időjárás miatt kedvezőtlen kilátást nyújtó vasárnapon 12-13.00-ig mintegy 600 látogató váltott jegyet a toronyba. A liftet érintő sorozatos műszaki problémákat orvosolandó 1984 júliusában állandó szerelőügyeletet létesítettek a tévétoronyban.

1985 elején a hideg időjárás okozott komplex problémát, s zárt be egy hónapra a toronypresszó: „a nagy hidegben a fűtés ellenére is csak 12 fok van a toronypresszóban, a lift sem működik, mert megdermedt benne az olaj, víz sincs, mert befagytak a vezetékek.”

Építése után 15 évvel, 1987-ben került sor az első átfestésére, melyről így tudósított a sajtó: „Áprilistól októberig nyolc hegymászó és barlangkutató is szinte naponta felmegy majd a Misinatetőre, a lifttel megteszik a szokásos 75 métert a teraszig, onnan már hegymászófogásokat alkalmazva másszák meg a 172 méter magasba nyúló tornyot. A 172 méteres indulási pontról lefelé ereszkedve leverik a fellazult betonrészeket, műgyantahabarccsal újra simává varázsolják a felületet, majd műanyag homlokzatfestékkel befestik az egész tornyot. A színe ismét szürke lesz, oldalán fehér bordákkal.” A festéssel párhuzamosan üvegcsere is történt ismételten a torony jelentős részén. A kivitelezés vége ekkor is csúszott, októberben a felújítás félidejéről tudósított a helyi lap.

Fennállása során természetesen többször híradástechnikai fejlesztések is történtek a tévétornyon. 1975 márciusában új relé adó segítségével fogták a torony technikai munkatársai a Petőfi Rádió adását URH hullámhosszon. 1989-ben egy új, olasz parabolaantenna óriásdaruval történő felszereléséről tudósított a Dunántúli Napló, mely arra szolgált, hogy rövidebb úton, több telefonhívást lehessen kapcsolni elsősorban az Alföld és Szabadka irányába, továbbá hogy a Duna-Tisza köze déli övezetében és Baján viharok alkalmával zavartalan maradjon a műsorvétel. 1990-ben az URH rádió adóantenna felújítására került sor. Ebben az évben elsőként Magyarországon kezdték meg a Deutsche Welle német tévétársaság Kelet-Európának szóló tévémagazinja sugárzását, melyet Pécsről, a Misina televíziós adótorony közvetítésével sugároztak országszerte.

1990-ben átrendeződtek valamelyest a Misina tető turisztikai viszonyai. Egyrészt zavar támadt a toronypresszó üzemeltetésében, mert a Magyar Műsorszóró Vállalat felmondta a korábbi bérlő, a Mecsek Tourist bérleti jogát, s az új szerződésben duplájára emelte a bérleti díjat, sőt még többre, így végül a presszó üzemeltetője inkább a torony lábánál nyitott falatozót. Ráadásul a liftet is cserélni kellett, lejárt a 20 évre szóló szavatossága, így több hónapra maga a torony is bezárt. A bezárás idejére a Torony Kft. az egykori meteorológiai állomást üzemeltette kilátóként. A toronypresszó 1991 augusztusában egy egymillió forintos felújítás (új bútorok, hűtőberendezés) után nyitott újra új üzemeltetővel. Ekkor alakították át a presszót étteremmé.

Bár a tulajdonviszonyok a rendszerváltás után átrendeződtek, s képletesen fogalmazva új szelek fújták az új divatként (1991. március 15-től) a tévétorony tetején állami ünnepek alkalmával elhelyezett nemzeti színű lobogót, azonban a műszaki gondok továbbra is megmaradtak. 1992-ben is ablakot kellett cserélni a sérült üvegek miatt, s a lifttel is folyamatosan voltak továbbra is problémák.

1993-ban a húsz éves jubileumát ünneplő torony antennarendszere a TV 1 műsorát 50-70 kilométer sugarú körben, a TV 2-ét 100 kilométer, a Bartók, Petőfi és Kossuth rádiók műsorát pedig szintén 100 kilométer sugarú körben volt képes sugározni. Ekkor a 65-70 MHz-es (OIRT) tartományban sugározták a három rádióadást, de ez a sáv meglehetősen telített volt, így a további műsorok közvetítéséhez szükség volt a 86-106 MHz (CCR) URH-sáv bevezetésére, melyhez azonban meg kellett magasítani az adótornyot. A felújítási munkák 1994 augusztusában kezdődtek. A munkálatok idején az építmény továbbra is üzemelt, kerítés és palánk védte a torony látogatóit. Decemberben így írt a sajtó a felújításról: „Nyolc éve friss bevonatot kapott kívülről az épület, de már újból javítani kell. A külső-belső mázolást egyébként ötévente ismétlik. Jövőre pedig komoly munkát kell végezni. Statikai vizsgálat alá veszik a TV-tornyot, mert lévén vasbeton-szerkezet, több helyütt korrodálódik. Az orvoslás módja komoly „lövészet” lesz: lőttbetonnal szilárdítják meg a megtámadott részeket.” 1995-ben a torony vasbeton-szerkezetének korrózió- és felületvédelmi munkái mellett került sor az antennákat érintő műszaki felújításra, melynek során az adóberendezések és azok kiszolgáló eszközeinek, valamint az üzembiztosságot növelő energiaellátó rendszernek a teljes cseréjét hajtották végre. Az új antennák igénye miatt 6 méterrel magasabb lett a torony. Ez alkalommal, 1995. szeptember elején megvalósult az a látványos fázis is a torony „életében”, mely 1968-ban elmaradt: egy MI 10K típusú orosz, katonai helikopter emelte a helyére az antennatartó acélhengert. A műveletről így tudósított a Zalai Hírlap: „Óriáshelikopterrel emelték helyére tegnap Pécsett a Misina tetői tévétorony új antennájának tartóhengerét. Az adóállomás áprilisban megkezdett korszerűsítésének leglátványosabb mozzanata a belarusziai Breszt városából érkezett MI-10-K típusú óriáshelikopter feladata volt. A hatalmas gép már pénteken leemelte a 175 méteres magasságban húsz éve rögzített antennát, s szombaton beemelték volna az újat, de az esős, szeles idő miatt a műveletet kénytelenek voltak elhalasztani. Vasárnapra az időjárás kedvezőbbre fordult, így már a helikopter első kísérlete sikeres volt: délután negyed négykor a helyén állt a 22 méter hosszú, 1,6 méter átmérőjű, 7,5 tonnás fémhenger, melyet negyven nagyméretű csavarral rögzítettek a toronyhoz.” Ekkor 197 méteres magasságúvá nőtt a torony, s ezzel vált Magyarország legmagasabb épületévé.

Végül 1995. decemberben üzembe helyezték a misinai adót, melynek eredményeként az egész dél-dunántúli térségben javultak a vételi lehetőségek. A rekonstrukciós munkálatok mindazonáltal a következő évben is folytatódtak, s felmerült a díszkivilágítás korszerűsítésének szükségessége is. Ennek első lépéseként lekapcsolták a tornyot megvilágító reflektorokat, így éveken át nem volt díszkivilágítása a toronynak. A torony elsötétedése szinte szimbolikusan előre jelezte, hogy a torony és környékének sötétebb korszaka közeledett.

A 2000-es években a pusztulás vette át szerepet a torony környékén, a sajtó is jóformán csak a tévétorony parkolójában elkövetett autófeltörésekről cikkezett. 2004-ben így tudósított a kialakult helyzetről a helyi lap: „Funkcióját vesztetten, lepusztult állapotával torzítja el napjainkban a TV-torony környékét a kilencvenes évek végén még fővárosi tulajdonosok által működtetett Misina Étterem, amely akkoriban a fiatalok egyik kedvelt hétvégi bázishelyének számított. Az utóbbi öt évben azonban bezárva, málladozó lépcsőivel és falazatával jelezte a tulajdonosok problémáit, de magas ára miatt még az Antenna Hungária Rt. sem volt rá vevő.” Bár hírlapi szinten 2006-tól kezdődően többször is felmerült, hogy 2010-re, az Európai Kulturális Fővárosa cím betöltésének idejére szükséges lenne rendbe tenni Pécs nagy látogatottságú turisztikai látványosságának környezetét, mégis érdemi előrelépés, sajtóban közölhető fejlesztés nem történt. Bár ekkoriban is találtak kreatív új funkciót az unikális toronynak, ugyanis 2010-ben indult el az igencsak extrém kihívásnak tekinthető lépcsőfutások rendezvénysorozata, melynek 2016-ban specifikus válfajaként a Baranyai Katasztrófavédelem megrendezte az I. Misina Tűzoltó Toronyfutó Versenyt, magát az épületet nem érintette látványos fejlesztés. Bár története során immár sokadjára ismételten felmerült a torony díszkivilágítása, ez csak jó néhány év múlva valósult meg. 2012-ben „Elhanyagolt, de népszerű” címmel jelent meg róla írás a helyi lapban: „A kétarcú Pécs egyik fő szimbóluma a TV-torony, ami még így, ilyen állapotban is a legnépszerűbb látványosság. […]a szépség és az elhanyagoltság kettőssége jellemzi. […] a nemrég felújított TV-torony-presszót üzemeltetőktől megtudtuk, máig ez a hely a legnépszerűbb pécsi látványosság, évente 80 ezer látogatót vonz. Bár volt rá városi terv, a parkolót ma sem figyeli kamera, de amit a vállalkozók mondtak, a rendőrség is megerősítette: évek óta egy-két autónál többet nem törtek itt fel. A pécsiekben mégis megmaradt, hogy vétek itt parkolni, s hogy a torony környezete züllött, szemetes. Ez ma már teljesen nem igaz, de az elvesztett bizalmat nem könnyű visszaszerezni.” 2012-ben az ún. Misina-projekt keretében a Pécsi Városfejlesztési Zrt. pályázatot készített a tévétorony és környékének rendbetételére, ez a szándék azonban forrás hiányában mindössze a tervek szintjén maradt.

2014-ben Dévényi Sándor egyik turisztikai fejlesztési ötletében jelenik meg a torony képe, miszerint a Széchenyi térről „végig zöld ligeteken át lehetne felsétálni a tv-toronyig, ha kaput nyitnának a városfalon. Az út a Kálvária-dombon és a Péter utcán át haladna a Pálosok templomához, onnan pedig ösvény a Francia-emlékmű mellett a hegytetőre.”

2015-ben arról írt az Új Dunántúli Napló, hogy „a pécsi tévétorony jelenleg is versenyképes, a város turisztikai objektumait nézzük. Látogatóinak száma évente stabilan 50 ezer fölött mozog, 2012-ben például 70 ezer vendégével rekordot állított fel.” Mindazonáltal némi maliciózus felhanggal arra is kitér az írás, miféle turisztikai vonzerővel bírna a torony, „ha újra jutna pénz turisztikai fejlesztésekre. Ha ismét működne a Misina egykor oly kedvelt „földszinti” étterme, szórakozóhelye, a néhány méterrel odébb található falatozója is. Ha rendezni lehetne a torony környezetét – utakat, járdákat, parkolókat, ha egy látványos ajándékbolt egészítené ki a jegypénztárt. Ha több figyelmet kapna a zöld területek gondozása, a szemetesedények ürítése, a pihenőpadok, ha esetleg egy játszóteret is kapna az objektum.”

Napjainkban több fejlesztési pályázat is napvilágot látott a Misina tető turisztikai fejlesztésére. A város honlapján olvasható, hogy első ízben 2016. május 20-án nyújtott be Pécs támogatási kérelmet a TOP-6.1.4-15 kódszámú, „Társadalmi és környezeti szempontból fenntartható turizmusfejlesztés” pályázati felhívásra. A projektet a Nemzetgazdasági Minisztérium Regionális Fejlesztési Operatív Programok Irányító Hatósága 100%-os támogatási intenzitás mellett 500 millió Ft vissza nem térítendő támogatásban részesítette. A támogatási szerződést 2016. november 12-én írták alá. A Dunántúli Napló örömmel és bizakodva közölte címlapján, hogy az elnyert támogatási szerződésnek köszönhetően félmilliárd forintos uniós fejlesztési forrásból 2017 tavaszáig a pécsi önkormányzat megújítja a Misina-tetőt, a tévétornyot és környékét. A város honlapján azonban az is olvasható, hogy miért is nem valósul meg ez a tervezet sem: a „projekt eredetileg a volt Misina Étterem látogatóközponttá (Misina Információs Központ) alakítását, az épület tetején jégpálya / mini golfpálya kialakítását, a TV-torony kiállítószintjének fejlesztését, a TV-torony díszvilágítását és a terület környezetrendezési munkáit foglalta magába. A TV-torony díszkivilágításával kapcsolatos munkálatok a kivitelező kiválasztását követően, a 2017. június 29-én, a munkaterület átadás-átvételi eljárással indultak meg, majd 2017. szeptember 8-án fejeződtek be. A Misina Információs Központ esetében is elkészültek a kiviteli tervek, lezajlott a sikeres közbeszerzési eljárás. A munkaterület átadása 2018. április 14-én megtörtént, a vállalkozó az épület bontási munkálataival, feltárásával megkezdte a kivitelezést. A bontási munkák során azonban olyan előre nem látható statikai állékonysági problémák merültek fel, amelyek az eredeti projekt megvalósítását teljes mértékben ellehetetlenítették. A fejlesztés így a TV-torony díszvilágításának megvalósításával és a területen található burkolt területek (az aszfaltút és a buszforduló) felújításával 2018. szeptember 6-án lezárultak.”

Sok évtizedes kísérletezés (sárga reflektorok, lézeres megvilágítás, LED-es futófény) után tehát 2017-ben megvalósult a ma is látható, váltakozó színű díszkivilágítás, mely bizonyos események (pl. nemzeti ünnepek) kapcsán egyedi világítást tesz lehetővé: a torony mellé helyezett fényvetőkkel, a különböző felső szinteket a toronyra szerelt lámpatestekkel világítják meg, így ez a szeparáció lehetővé teszi, hogy az RGBW LED-es berendezés számtalan variációban működhessen. Az új díszkivilágítás egyértelműen emeli Pécs jellegzetes látványosságának éjszakai turisztikai értékét, s emellett erősíti annak immár nem csak pécsi, hanem nemzeti identitásképző hatását is.

A misinai fejlesztési tervek napjainkban is fel-felmerülnek: 2020 augusztusában „Misina Ötletbörze” címmel hirdetett meg pályázatot a város önkormányzata, melyre harmincöt ötletterv érkezett. Ezek közül háromból az uniós pályázat előírásainak megfelelő koncepcióterv – „Aktív”, „Családi” és „Interaktív” Misina – készült. Lakossági egyeztetéssel született döntés a megvalósítandó koncepcióról, mely azonban nem érinti a tévétornyot, így e helyütt nem tárgyaljuk.

Határozottan vitatom Weiler Árpád Pécs Lexikonban tett megállapítását, miszerint a jelentősen kimagasodó új építmény nem vált Pécs szimbólumává. Ezzel szemben úgy vélem, hogy az ikonikus épület képi megfogalmazásai egyértelműen Pécs jelképévé, sőt azon túlmenően a „Pécs-baranyaiság” kifejező-eszközévé váltak. Kijelentéseim igazolását abban látom, hogy a tévétorony Pécs ikonikus, a város legtöbb pontjáról látható, egyedi jelleggel rendelkező, turisztikai funkcióval is felruházott építményeként magától értetődő módon vált Pécs turisztikai jellegzetességévé, a város szimbólumává. E megállapítás tárgyi bizonyítékaiként sorolhatjuk fel a legkorábbi időkből a bőröndcímkéket, továbbá a kezdettől fogva népszerű képeslapokat, s az egykor nagy közkedveltségnek örvendő szuvenír tárgyakat (pl. poharak, bonbonierek, porcelántányérok), manapság pedig például a hűtőmágneseket, vászontáskákat. Egyértelműen a „Pécs-baranyaiság”-ra, pontosabban a pécsi, illetve mecseki jellegre tett önkéntes utalásként értelmezhető, mikor helyi vállalkozások (pl. az egykori Mecsek Taxi, napjainkban a Mecsek Travel, Mecsek Gyorsszervíz, Meteo Mecsek, Mecsek Állategészségügyi Centrum, Mecsek Lemez Kft. Pécsi PC), szervezetek (PSN Zrt., Mecsekvidék Egyesület, Irány Pécs Nonprofit Kft., a Tükebusz Zrt. által forgalmazott termékeken, úm. a Tüke Kártya, buszjegy), események (pl. a könyvtárunk által szervezett Pécs LIT irodalmi fesztivál, Tour de Hongrie Pécs 2023, vagy a Pécsi Origami Kör által szervezett Nemzetközi és Országos Origami Találkozók) logójának a témájává válik a tévétorony sematizált képe. A tévétorony ikonológiai programjának egyik talán legizgalmasabb ágense pedig az a momentum, mikor az egyén szintjén válik személyes szimbólummá, az egyén pécsiségének, pécsi kötődésének lokálpatrióta kifejeződésévé. Gondolhatunk itt akár az egykori ex-librisekre, vagy a manapság divatos tetoválásokra, hisz ezeknek is ihletője lehet a tévétorony kecses sziluettje. Külön kiemelendő, hogy a pécsiséget hangsúlyozó design-termékeken – viseleti tárgyakon (pl. baseball sapka, fülbevaló, zokni, kitűző, kulcstartó), jegyzetfüzeten – is megjelenik a torony alakja, s ez esetben az általa szimbolizált pécsiség fogalom képi megformálása már az egyén identitásába beépült lokalitás-szegmens kifejezőeszközeként, egyszerűbben fogalmazva lokálpatrióta érzület ikonográfiai megnyilvánulásaként értelmezhető. Utóbbi tárgyakat már nem a lokalitás turisztikai funkcióját hangsúlyozó tömegcikkeket árusító szuvenír-boltokban, hanem az egyéni önkifejezést elősegítő designer butikokban forgalmazzák.

Tény, hogy a betonkolosszusként magasodó tévétorony tájidegen a mecseki miliőben, s ebből kifolyólag óhatatlanul rányomja bélyegét a természeti környezetre, így lehet nem kedvelni, mindazonáltal célszerűbb lenne talán úgy tekinteni rá, hogy sikerült egy kényszerhelyzetből unikális és ezáltal ikonikus előnyt kovácsolni. Hisz az egykor a tv- és rádióműsorok sugárzásához, s a telefonhálózat biztosításához is elengedhetetlen építményt sikerült olyan turisztikai többletfunkcióval – Pécs és a térség egyedülálló panorámájának hozzáférhetővé tételével – megtölteni, melynek következtében a torony a városba látogató turista számára Pécs jellegzetességévé, szimbólumává, sőt tágabb értelemben – a nemzeti ünnepek alkalmával történt feldíszítése (zászló, majd díszkivilágítás) a nemzeti identitás hordozófelületévé is vált. Ráadásul az sem elhanyagolható körülmény, hogy a torony a gondos tervezésnek és kivitelezésnek köszönhetően immár fél évszázada rendületlenül a természet erejének igencsak kitett helyen még mindig áll, s a mai napig betölti az eredetileg neki szánt funkciókat: immár 50 éve sugároz, láttatja és szimbolizálja városunkat, de egyes esetekben még magát a nemzetet is, s nyújt identitást a benne élő egyéneknek, vállalkozásoknak és közösségeknek. 

Írta: Wéber Adrienn

Csorba Győző Könyvtár

Nyitókép: Légifelvétel a pécsi tévétoronyról (CSGYK, Helyismereti Gyűjtemény, Fotótár, Kistelegdi Gyűjtemény)

Felhasznált irodalom:

50 éves a pécsi tv-torony! https://www.pecsma.hu/top/50-eves-a-pecsi-tv-torony/?fbclid=IwAR243Y2lrHCYQhtqS7Hp5UJIYyJ_be5U51mnSkOqOvc5vgZNaito73VcIrE

Békés Sándor: Épületek hitvallása. A Baranya megyei Állami Építőipari Vállalat megalakulásának előzményei, története és távlatai. Pécs, 1971, 65-69.

Fantasztikus jelkép a hegytetőn. Royal Club. – 3:4 (2002. máj.), 29-30.

Fóris Gábor: 50 éves a pécsi tv-torony.

https://pecsaktual.hu/multidezo/kesz50-eves-a-pecsi-tv-torony/

Fóris Gábor: Nosztalgiázzunk! 50 éve nyílt meg a pécsi tv-torony és presszó, 12 forint volt a pálinka.

https://pecsaktual.hu/multidezo/50-eves-a-pecsi-tv-torony-es-presszo/?fbclid=IwAR1Kvlwrty8HSc9vUv6VFsr8b-w5LfQK3iaOrUpZvfDjknFj4EuomW2PImU

Lovász György: Ki volt Simor Ferenc? (1901-1978) In: Pécsi Szemle, 2001 (4. évfolyam, 1-4. szám)2001 / 4. szám, 118-121.

Lisys-Project – Városi díszvilágítások. In: Régi-Új Magyar Építőművészet, 2018 (1-6. szám)2018 / 3. szám, 11.

Még idén megújulhat a Misina-tető Pécs – pecs.hu (2023.03.30.) https://pecs.hu/hirek/meg-iden-megujulhat-a-misina-teto/

Méhn Tamás: Tudtad, hogy Pécsen van az ország legmagasabban fekvő étterme, ahol alpinisták mossák az ablakot

https://pecsaktual.hu/baranya/tudtad-hogy-pecsen-van-az-orszag-legmagasabban-fekvo-etterme-ahol-alpinistak-mossak-az-ablakot/

MTI tudósítás: Kultúra – Átadták a pécsi TV-toronyban épült eszpresszót

https://archivum.mtva.hu/photobank/item/MTI-FOTO-TVZvNGFFb2hYdm84c0loaVZVVUdzUT09

Németh Krisztina: 12 érdekes tény, amit a pécsi tv-toronyról tudnod kell!

https://pecsaktual.hu/baranya/12-teny-amit-az-50-eves-pecsi-tv-toronyrol-tudnod-kell/?fbclid=IwAR03esLu5lEO09qBmJzygD9zmn-lyFdPlnw8pqQXEfsqi3wTZYFXFl4V3NA

Pernecker Dávid: „A tv-torony a hazatérést, az otthont jelenti a pécsieknek” https://www.pecsma.hu/top/a-tv-torony-a-hazaterest-az-otthont-jelenti-a-pecsieknek/

Pernecker Dávid: Ez volt a pécsi tv-torony titka. https://www.pecsma.hu/abszolut-pecs/tobb-tonnanyi-lepcso-omlott-le-a-tv-torony-epitesekor/

Pucz Péter: Születésnap: ötven esztendeje magasodik a hegytetőn a jelkép, a pécsi tv-torony.

https://www.bama.hu/helyi-kozelet/2023/04/szuletesnap-otven-esztendeje-magasodik-a-hegyteton-a-jelkep-a-pecsi-tv-torony?utm_source=facebook&utm_medium=social&utm_campaign=bama&fbclid=IwAR2sgIjdfIj_7vH_7OBFlUqcE8Fa2Enzc8U8MihEX1KkwbG7AxLBmcRd9Qo

Régi Pécs oldal hivatkozásai:

Pécsi TV torony presszója 1977-ben. https://www.facebook.com/RegiPecs/photos/a.360734660672699/4915099655236154/

Rozvány György: A pécsi panel története II. A nagypaneles gyártástól az IMS-ig (1963-1973). In: Pécsi Szemle, 2001 (4. évfolyam, 1-4. szám)2001 / 1. szám, 115-126.

Weiler Árpád: Tv-torony. Pécs lexikon. II. kötet. Főszerk.: Romváry Ferenc. Pécs, Pécs Lexikon Kulturális Nonprofit Kft, 2010, 333.

Korabeli sajtóanyag:

Délmagyarország, 1958. június 3. (14. évfolyam, 129. szám), 6.: A Mecseken…

Délmagyarország, 1973. április 2. (63. évfolyam, 78. szám), 5.: Látványos alkotás.

Dunántúli Napló, 1962. október 31. (19. évfolyam, 255. szám), 5.: Festik a tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1962. november 2. (19. évfolyam, 257. szám), 1.: 538 lakást építenek Pécsett jövőre.

Dunántúli Napló, 1964. október 24. (21. évfolyam, 250. szám), 3.: Az olimpiai lázban.

Dunántúli Napló, 1966. január 16. (23. évfolyam, 13. szám), 4.: Új tv-adó épül Pécsett.

Dunántúli Napló, 1966. december 13. (23. évfolyam, 293. szám), 3.: Új út vezet a tv-hez.

Dunántúli Napló, 1967. február 11. (24. évfolyam, 36. szám), 4.: Robbantások a Misinán.

Dunántúli Napló, 1967. február 14. (24. évfolyam, 38. szám), 3.: Az első robbantás a Misinán

Dunántúli Napló, 1967. február 19. (24. évfolyam, 43. szám), 6.: Épül az új tv-toronyhoz vezető csatorna- és vízvezeték hálózat.

Dunántúli Napló, 1967. május 3. (24. évfolyam, 102-. szám), 1.: Pécs dolgozóinak erőt sugárzó demonstrációja május elsején.

Dunántúli Napló, 1967. július 14. (24. évfolyam, 164. szám), 3.: 530 millió forint értékű létesítményt adnak át.

Dunántúli Napló, 1967. augusztus 20. (24. évfolyam, 196. szám), 3.: A felvirágzás útján.

Dunántúli Napló, 1967. szeptember 28. (24. évfolyam, 229. szám), 4.: Békés S.: Befejeződött az új misinai tv-adó alapjának betonozása.

Dunántúli Napló, 1968. január 21. (25. évfolyam, 17. szám), 9.: A város másik arca.

Dunántúli Napló, 1968. március 27. (25. évfolyam, 73. szám), 3.: Készül a csúszózsalu a Misina-tetőn.

Dunántúli Napló, 1968. március 30. (25. évfolyam, 76. szám), 4.: Műszaki hónap.

Dunántúli Napló, 1968. május 11. (25. évfolyam, 109. szám), 1.: Egy hét alatt 16 métert emelkedett a csúszózsalu.

Dunántúli Napló, 1968. május 29. (25. évfolyam, 124. szám), 1.: Ma elérik az ötven métert.

Dunántúli Napló, 1968. június 16. (127. évfolyam, 140. szám), 4.: A presszó magasságában.

Dunántúli Napló, 1968. július 10. (25. évfolyam, 160. szám), 1.: Száz méter a torony.

Dunántúli Napló, 1968. július 23. (25. évfolyam, 171. szám), 1.: A Baranya megyei Építőipari Vállalat…

Dunántúli Napló, 1968. július 28. (25. évfolyam, 176. szám), 9.: A 135. méternél a tv-torony.

Dunántúli Napló, 1968. október 26. (25. évfolyam, 252. szám), 3.: Lezuhant a tv-torony legfelső lépcsőkarja.

Dunántúli Napló, 1968. december 8. (25. évfolyam, 288. szám), 10.: A Szovjetunió építésügyi miniszterének…

Dunántúli Napló, 1968. december 11. (25. évfolyam, 290. szám), 1.: Gondot okoz a tartós hideg.

Dunántúli Napló, 1969. február 7. (26. évfolyam, 31. szám), 5.: Tízéves a Misina- tetői tv.

Dunántúli Napló, 1969. április 9. (26. évfolyam, 79. szám), 3.: Toronyszemle a Misinán.

Dunántúli Napló, 1969. május 14. (26. évfolyam, 108. szám), 5.: Nincs billenésveszély.

Dunántúli Napló, 1969. június 8. (26. évfolyam, 130. szám), 12.: Az úttörőolimpia hírei.

Dunántúli Napló, 1969. július 20. (26. évfolyam, 166. szám), 4.: Az új tv-torony „árnyékában”.

Dunántúli Napló, 1969. július 22. (26. évfolyam, 167. szám), 5.: Francia munkásfiatalok Pécsett.

Dunántúli Napló, 1969. július 26. (26. évfolyam, 171. szám), 1.: Útépítő fiatalok között.

Dunántúli Napló, 1969. október 26. (26. évfolyam, 249. szám), 3.: Misinai kérdőjelek.

Dunántúli Napló, 1969. december 4. (26. évfolyam, 281. szám), 3.: Napirenden: Pécs város díszkivilágítása.

Dunántúli Napló, 1970. január 10. (27. évfolyam, 8. szám), 4.: A biztonságos tv-adásért.

Dunántúli Napló, 1970. február 1. (27. évfolyam, 28. szám), 3.: A toronyépítők a tavaszra várnak.

Dunántúli Napló, 1970. március 8. (27. évfolyam, 57. szám), 3.: Elkészült az erkélyzsalu a tv-toronynál.

Dunántúli Napló, 1970. április 15. (27. évfolyam, 87. szám), 5.: Izgalmas napok a Misinán.

Dunántúli Napló, 1970. április 24. (27. évfolyam, 95. szám), 5.: Célba ért a zsalu.

Dunántúli Napló, 1970. június 3. (27. évfolyam, 128. szám), 5.: Betonozzák a legfelső erkélyt.

Dunántúli Napló, 1970. július 22. (27. évfolyam, 170. szám), 5.: Festők a felhők felett.

Dunántúli Napló, 1970. augusztus 7. (27. évfolyam, 184. szám), 1.: Festik a  tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1970. szeptember 4. (27. évfolyam, 207. szám), 5.: Kötélpálya a tv-toronyhoz.

Dunántúli Napló, 1970. szeptember 8. (27. évfolyam, 210. szám), 4.: Díszkivilágítást tervek.

Dunántúli Napló, 1970. október 6. (27. évfolyam, 234. szám), 1.: Készül a második kiserkély.

Dunántúli Napló, 1970. október 24. (27. évfolyam, 250. szám), 3.: Egyre jobban megközelíti…

Dunántúli Napló, 1970. december 4. (27. évfolyam, 284. szám), 5.: Újrafestették a tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1971. január 10. (28. évfolyam, 8. szám), 1.: A falakon belül jól halad a munka.

Dunántúli Napló, 1971. május 1. (28. évfolyam, 102. szám), 3.: Békési Sándor: Nem elég álmodozni.

Dunántúli Napló, 1971. május 11. (28. évfolyam, 109. szám), 1.: Baranyai építkezések.

Dunántúli Napló, 1971. október 2. (28. évfolyam, 232. szám), 1.: Lassan halad a munka a Misinán.

Dunántúli Napló, 1971. október 12. (28. évfolyam, 240. szám), 1.: Nyolc sugárzó elem már a helyén van.

Dunántúli Napló, 1972. január 29. (29. évfolyam, 24. szám), 5.: Márványlapok a bárpult körül.

Dunántúli Napló, 1972. február 24. (29. évfolyam, 46. szám), 1.: November 7-re elkészül a tv-torony díszkivilágítása.

Dunántúli Napló, 1972. március 16. (29. évfolyam, 64. szám), 6.: Épül a toronypresszó.

Dunántúli Napló, 1972. június 15. (29. évfolyam, 139. szám), 3.: Negyedmillió turista.

Dunántúli Napló, 1972. augusztus 4. (29. évfolyam, 182. szám), 4.: Autó- és bőröndcímkék Baranyából.

Dunántúli Napló, 1972. szeptember 13. (29. évfolyam, 216. szám), 1.: Elkészült a tv-torony.

Dunántúli Napló, 1972. szeptember 27. (29. évfolyam, 228. szám), 5.: A pécsi Tv-állomáson.

Dunántúli Napló, 1972. szeptember 30. (29. évfolyam, 231. szám), 1.:  Aczél György elvtárs látogatása Baranyában.

Dunántúli Napló, 1972. november 1. (29. évfolyam, 258. szám), 1.: Októberben újabb létesítményekkel gazdagodott Baranya.

Dunántúli Napló, 1972. november 9. (29. évfolyam, 264. szám), 4.: Fények a város fölött.

Dunántúli Napló, 1973. január 3. (30. évfolyam, 1. szám), 5.: Új létesítmények, nagyszerű eredmények.

Dunántúli Napló, 1973. január 14. (30. évfolyam, 11. szám), 1.: Rohamosan növekszik a viliamosenergia-igény.

Dunántúli Napló, 1973. január 23. (30. évfolyam, 18. szám), 1.: Új út épül a vasút mellett és a Mecseken.

Dunántúli Napló, 1973. január 31. (30. évfolyam, 25. szám), 1.: A pécsi Tv-torony lábánál épülő étteremnél megkezdték a szakipari munkákat…

Dunántúli Napló, 1973. március 19. (30. évfolyam, 68. szám), 5.: Egyórás élő adás a Misináról.

Dunántúli Napló, 1973. április 2. (30. évfolyam, 82. szám), 5.: Kilátás Baranyára 609 m magasból.

Dunántúli Napló, 1973. április 3. (30. évfolyam, 83. szám), 1.: A Misinán tegnap délután ünnepélyesen felavatták…

Dunántúli Napló, 1973. április 3. (30. évfolyam, 83. szám), 5.: (Rab): Fönt a toronyban.

Dunántúli Napló, 1973. április 6. (30. évfolyam, 85. szám), 1.: Koszorúzási ünnepség Pécsed a felszabadulási emlékműnél.

Dunántúli Napló, 1973. április 12. (30. évfolyam, 91. szám), 4.: A tízezredik látogató…

Dunántúli Napló, 1973. április 12. (30. évfolyam, 91. szám), 5.: Pécsi nap a tv-ben.

Dunántúli Napló, 1973. június 13. (30. évfolyam, 151. szám), 5.: Bontják az „öreg” tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1973. június 26. (30. évfolyam, 164. szám), 6.: A  telefonnál (Fazekas István).

Dunántúli Napló, 1973. július 9. (30. évfolyam, 177. szám), 1.: A tv-torony százezredik vendégei.

Dunántúli Napló, 1974. április 2. (31. évfolyam, 91. szám), 1.: Ma nyitják meg a Misina-éttermet.

Dunántúli Napló, 1974. április 6. (31. évfolyam, 94. szám), 1.: Telt ház a kirándulóhelyeken.

Dunántúli Napló, 1974. augusztus 13. (31. évfolyam, 221. szám), 4.: Képeslap a belépőjegy.

Dunántúli Napló, 1974. december 24. (31. évfolyam, 352. szám), 6.: Bélyeg.

Dunántúli Napló, 1975. január 20. (32. évfolyam, 19. szám), 1.: Tavaszias vasárnap.

Dunántúli napló, 1975. március 12. (32. évfolyam, 70. szám), 1.: A Petőfi Rádió műsorát URH hullámhosszon…

Dunántúli napló, 1975. október 26. (32. évfolyam, 294. szám), 1.: Elutaztak eszéki vendégeink.

Dunántúli napló, 1975. október 28. (32. évfolyam, 296. szám), 3.: Díszcserjék a Misina-tetőn.

Dunántúli Napló, 1976. november 12. (33. évfolyam, 313. szám), 4.: Egy hét múlva újra látogatható a tv-torony.

Dunántúli Napló, 1976. november 27. (33. évfolyam, 328. szám), 4.: November 27-től ismét üzemel a Tv-kilátó és presszó.

Dunántúli Napló, 1977. február 25. (34. évfolyam, 55. szám), 4.: Torony-túra hat forintért.

Dunántúli Napló, 1977. július 24. (34. évfolyam, 202. szám), 7.: Közérdekű.

Dunántúli Napló, 1977. szeptember 4. (34. évfolyam, 243. szám), 7.: Közérdekű.

Dunántúli Napló, 1978. február 28. (35. évfolyam, 59. szám), 3.: Perdöntő az ÉMI szakvéleménye.

Dunántúli Napló, 1978. március 11. (35. évfolyam, 70. szám), 4.: Jegy- és ajándék-árusító pavilon.

Dunántúli Napló, 1978. június 4. (35. évfolyam, 152. szám), 9.: Dr. Simor Ferenc meteorológus.

Dunántúli Napló, 1978. szeptember 17. (35. évfolyam, 257. szám), 12.: A tv-torony felvonója…

Dunántúli Napló, 1978. november 2. (35. évfolyam, 303. szám), 3.: 320 lift működik (vagy nem) Pécsett.

Dunántúli Napló, 1979. március 5. (36. évfolyam, 63. szám), 4.: Ajándéktárgyakat, belépőjegyeket árusító új pavilont…

Dunántúli Napló, 1979. november 24. (36. évfolyam, 322. szám), 7.: Közérdekű.

Dunántúli Napló, 1980. április 28. (37. évfolyam, 116. szám), 2.: A vasárnap krónikája.

Dunántúli Napló, 1981. április 27. (38. évfolyam, 114. szám), 3.: A periratok a tévé-torony tetejéig érnek.

Dunántúli Napló, 1983. április 5. (40. évfolyam, 93. szám), 3.: Nyárs „krumplikkal” és melegszendvics. Tízéves a Tv-presszó.

Dunántúli Napló, 1984. június 20. (41. évfolyam, 168. szám), 3.: Huszonöt éves a pécsi televíziózás.

Dunántúli Napló, 1984. július 23. (41. évfolyam, 201. szám), 4.: Szerelőügyelet a tv-toronyban.

Dunántúli Napló, 1984. december 9. (41. évfolyam, 338. szám), 6.: Telt ház.

Dunántúli Napló, 1985. január 9. (42. évfolyam, 7. szám), 4.: Bezárt a tv-torony presszója.

Dunántúli Napló, 1986. március 12. (43. évfolyam, 70. szám), 3.: Üvegezik a tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1987. március 22. (44. évfolyam, 80. szám), 3.: Átfestik a tv-tornyot.

Dunántúli Napló, 1987. július 26. (44. évfolyam, 204. szám), 1.: Misinai mutatványok.

Dunántúli Napló, 1987. október 5. (44. évfolyam, 274. szám), 4.: Félidejéhez érkezett a pécsi Tv-torony felújítása.

Dunántúli Napló, 1989. március 30. (46. évfolyam, 88. szám), 5.: Dolgozik az óriásdaru.

Esti Hírlap, 1958. augusztus 1. (3. évfolyam, 179. szám), 3.sz.o.: Társadalmi összefogás eredménye: a pécsi Misinatetőn mégis lesz televíziós adóállomás.

Esti Hírlap, 1966. augusztus 30. (11. évfolyam, 204. szám), 1.: Kávé a felhők között.

Esti Hírlap, 1968. március 18. (13. évfolyam, 66. szám), 4.: Különleges vizsgálat a mecseki tv torony építőinél.

Építők Lapja, 1968. június 3. (63. évfolyam, 12. szám), 2.: „Felhőkarcoló” épül a Misina-tetőn.

Fejér Megyei Hírlap, 1973. április 1. (29. évfolyam, 77. szám), 1.: Készülődés felszabadulásunk 28. évfordulójának megünneplésére

Fejér Megyei Hírlap, 2016. május 31. (61. évfolyam, 126. szám), 4.: Hármas tűzoltósiker.

Hétfői Hírek, 1958. július 21. (2. évfolyam, 29. szám), 7. sz. o.: Kánikulában és szélviharban akrobata ügyességgel bontják a Széchenyi-hegyi „kis“ adótornyot.

Igaz Szó, 1967. szeptember 15. (12. évfolyam, 18. szám), 20. sk.: Torony-felhőkoszorúban.

Kurír – reggeli kiadás, 1990. november 12. (1. évfolyam, 114. szám), 5.: Welle, Welle, Deutsche Welle…

Magyar Hírlap, 1968. augusztus 27. (1. évfolyam, 104. szám), 8.: Elkészült a pécsi tv-torony 170 méter magas betontörzse.

Magyar Szó, 1972. december 6. (29. évfolyam, 335. szám), 6.: Feketekávé – felhőkbe burkolózva.

Népszabadság, 1969. május 17. (27. évfolyam, 112. szám), 6.: Az elátkozott torony.

Népszabadság, 1971. január 1. (29. évfolyam, 1. szám), 6.: Végleges formát öltött a mecseki tv-torony.

Népszabadság, 1972. január 9. (30. évfolyam, 7. szám), Vasárnapi melléklet, 1.: A televízió ma és holnap.

Népszabadság, 1973. április 3. (31. évfolyam, 78. szám), 9.: A pécsi tv-toronyeszpresszót és kilátót…

Népszava, 1958. július 13. (86. évfolyam, 164. szám), 2.: Villanások a képernyőn.

Népszava, 1973. április 3. (101. évfolyam, 78. szám), 6.: Felavatták a pécsi tv-torony eszpresszóját és kilátóját…

Népszava, 2017. augusztus 7. (144. évfolyam, 182. szám), 13.: Mediterrán csodák.

Népújság, 1968. május 4. (19. évfolyam, 103. szám), 6. sz.o.: Érdekes, látványos szakaszához érkezett…

Tolnai Népújság, 1995. december 27. (6. évfolyam, 302. szám), 1.: Üzembe helyezték a misinai adót.

Új Dunántúli Napló, 1990. július 23. (1. évfolyam, 110. szám), 3.: Antennafelújítás a misinatetői Tv-toronyban.

Új Dunántúli Napló, 1990. december 31. (1. évfolyam, 2267. szám), 3.: Kié a tv-torony?

Új Dunántúli Napló, 1991. január 16. (2. évfolyam, 15. szám), 4.: Misinai kilátó.

Új Dunántúli Napló, 1991. március 15. (2. évfolyam, 73. szám), 1.: Március tizenötödikét ünnepeljük.

Új Dunántúli Napló, 1991. augusztus 5. (2. évfolyam, 213. szám), 1.: Ismét érdemes fölmenni a Misinára.

Új Dunántúli Napló, 1992. március 16. (3. évfolyam, 75. szám), 4.: Ablakcsere a Tv-toronyban.

Új Dunántúli Napló, 1993. április 3. (4. évfolyam, 91. szám), 13.: Húsz éves a Tv-presszó.

Új Dunántúli Napló, 1994. augusztus 16. (5. évfolyam, 225. szám), 1.: Felújítják a tv-torony antennarendszerét.

Új Dunántúli Napló, 1994. december 4. (5. évfolyam, 334. szám), 9.: Jövőre lövik a tv-tornyot.

Új Dunántúli Napló, 1995. április 12. (6. évfolyam, 100. szám), 1, 5.: Új antennák a TV-toronyban.

Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember 1. (6. évfolyam, 238. szám), 5.: Orosz helikopter Pécs felett.

Új Dunántúli Napló, 1995. szeptember 4. (6. évfolyam, 241. szám), 5.: Hat méterrel magasabb a torony.

Új Dunántúli Napló, 1995. december 21. (6. évfolyam, 348. szám), 1.:  Karácsonyi üdvözlet a toronyból.

Új Dunántúli Napló, 1995. december 23. (6. évfolyam, 350. szám), 6.: A Kandó-díjas Borkovits György.

Új Dunántúli Napló, 1996. március 27. (7. évfolyam, 85. szám), 3.: A pécsi TV-torony rekonstrukciója.

Új Dunántúli Napló, 1998. június (9. évfolyam, 149-177. szám)1998-06-28 / 175. szám, 5.: Szolid fényűzés fényvetőkkel.

Új Dunántúli Napló, 2003. március 21. (14. évfolyam, 78. szám), 13.: Karakteres vélemények.

Új Dunántúli Napló, 2004. október 14. (15. évfolyam, 282. szám), 4.: Irodaház és kávézó a torony alatt.

Új Dunántúli Napló, 2006. április 14. (17. évfolyam, 102. szám), 14.: TV-torony: dinókiállítás és napóra-ötlet.

Új Dunántúli Napló, 2009. december 12. (20. évfolyam, 338. szám), 3.: Parkosítást, padcserét, parkolófelújítást ígérnek a Misina-tetőn.

Új Dunántúli Napló, 2010. február 24. (21. évfolyam, 54. szám), 16.: Fárasztó lépcsőfutás a tv-toronyban.

Új Dunántúli Napló, 2010. október 20. (21. évfolyam, 286. szám), 1-2.: Több fényt, díszkivilágítást kaphat a jövőben a tévétorony is.

Új Dunántúli Napló, 2012. június 15. (23. évfolyam, 139. szám), 2.: Elhanyagolt, de népszerű.

Új Dunántúli Napló, 2012. szeptember 12. (23. évfolyam, 214. szám), 3.: Nyugalmukat és a tavat is féltik Orfűn.

Új Dunántúli Napló, 2014. július 28. (25. évfolyam, 174. szám), 4.: Libegő a belvárosból a hegytetőre.

Új Dunántúli Napló, 2015. május 18. (26. évfolyam, 115. szám), 4.: Megvilágítják a pécsi tv-tornyot.

Új Dunántúli Napló, 2015. november 23. (26. évfolyam, 274. szám), 4.: Tv-torony: a lehetőség.

Új Dunántúli Napló, 2016. április 21. (27. évfolyam, 93. szám), 1, 4.: Megújulhat a szimbólum.

Új Dunántúli Napló, 2016. szeptember 29. (27. évfolyam, 229. szám), 3.: Fényes előjáték a Misina tetején.

Új Dunántúli Napló, 2016. november 5. (27. évfolyam, 260. szám), 3.: Megújul a tv-torony és környezete.

Új Magyarország, 1996. április 5. (6. évfolyam, 81. szám), 13.: Adókarbantartás Pécsett.

Új Szó, 1968. június 8., 1.: Épül az ország legnagyobb TV tornya.

Zalai Hírlap, 1995. szeptember 4. (51. évfolyam, 207. szám), 16.: Antennacsere helikopterrel.