Várkonyi Nándor 1896-ban született Pécsett, itt is halt meg 1975-ben. Ki volt ő? Író, költő, szerkesztő, műfordító, magántanár, egyetemi könyvtáros, megbízott könyvtárvezető. Irodalom- és kultúrtörténész, eszmetörténész, szellemi polihisztor. Munkahelye 1924–1956-ig, nyugdíjba vonulásáig a Pécsi Magyar Királyi Erzsébet Tudományegyetem Könyvtára volt (ma Pécsi Tudományegyetem Egyetemi Könyvtár). Tanulmányait, kritikai és egyéb cikkeit úgyszólván minden magyar folyóirat közölte. Az általa elindított és szerkesztett Sorsunk c. folyóiratban számos, mára híressé vált író-költő munkái itt jelentek meg először. Irányította és meghatározta a város irodalmi életét, mely által egy időre a Dunántúl szellemi fővárosává tette azt.

    Az élete fő munkájának tartott elsüllyedt kultúrákkal foglalkozó tetralógia feldolgozásán, élete végéig dolgozott (Sziriat oszlopai, Az elveszett Paradicsom, Varázstudomány I.-II. és Az ötödik ember I.-II.-III.). Várkonyi Nándor összes írásai 1990 óta folyamatosan jelennek meg a Széphalom Könyvműhely gondozásában. Nemzedékének egyik legműveltebb és legolvasottabb írójának tartják. Németh László emlékezésében Pécs szent embereként él.

(Kende Katalin)