Pécs Megyei jogú város Magyarország délnyugati részén, az ország ötödik legnagyobb települése Budapest, Debrecen, Szeged és Miskolc után. A Dunántúlon pedig a legnagyobb település. Baranya megye és a Pécsi járás székhelye, a Dél-Dunántúl központja.Németül: Fünfkirchen, horvátul: Pečuh, szerbül: Печуј/Pečuj, a középkorban latinul: Quinque Ecclesiae, az ókorban latinul: Sopianae)
A várost a 2. Század elején rómaiak alapítottak Sopianae néven. A 4. századra tartományi székhellyé és a korai kereszténység egyik jelentős központjává vált. Az ebből az időszakból származó ókeresztény temetői építményegyüttest az UNESCO Világörökségi Bizottsága 2000 decemberében felvette a világörökségi listára.
A kora középkorban egy salzburgi dokumentum említi először a várost Quinque Basilicae („öt székesegyház”) néven, 871-ben. A honfoglalás után nem Pécs, hanem a közeli Baranyavár lett az újonnan megalapított Baranya vármegye központja, Pécs azonban fontos egyházi központ, püspöki székhely maradt. Latin nyelvű dokumentumok Quinque Ecclesiae („öt templom”) néven említik. A püspökséget 1009-ben Szent István király. A várost 1235-ben említik először Pécs néven; egy feljegyzésben fordul elő a Pechyut (pécsi út) név. A városban több szerzetesrend is megtelepedett, elsőként a bencések 1076-ban. 1181-ben már kórház állt a városban. Az első dominikánus kolostor 1238-ban épült Pécsett.
Az ország első egyetemét 1367-ben Nagy Lajos király alapította a városban. A középkori Pécset az ország kulturális, művészeti életének egyik központjává tette Janus Pannonius püspök, a magyar humanizmus nagy költője, a latin nyelvű magyar költészet legjelesebb képviselője. 1476-ban itt ülésezett az országgyűlés, majd 1485-ben II. Ulászló magyar király és a török porta 3 évi fegyverszünetet kötött a városban. A mohácsi csata után 1526-ban Nagy Szulejmán seregei kifosztották Pécset, lemészárolták a lakosságot, és felégették a várost. 1543 júniusában Pécs önként megnyitotta a kapuit az oszmán sereg előtt. Az oszmánok megerősítették és igazi keleti várossá formálták Pécset. A templomokat mecsetté alakították, török fürdők, türbék épültek, Korán-iskolákat alapítottak (medresze) és a Tettyén szufi kolostort is építettek. Pecsuj (Pécs) jelentős balkáni kereskedő várossá alakult. A 150 éves török hódoltság után – e korszakból olyan gazdag építészeti emlékeink maradtak fenn, mint a Gázi Kászim pasa dzsámija a város főterén.
1780-ban Pécs szabad királyi városi rangot kapott Mária Terézia királynőtől. Ezt követően erőteljes polgárosodás, gazdasági fejlődés indult el. Az iparosodás a 19. század első felében jelentősen felgyorsult, a Zsolnay-kerámia, a Littke-pezsgő, az Angster-orgona világhírűvé váltak.
Az 1848–49-es forradalom és szabadságharc idején Pécset rövid ideig horvát sereg tartotta megszállva, majd 1849 januárjában Habsburg-csapatok élén Jellasics császári vezér vonult be a városba. A kiegyezés (1867) és az alkotmány helyreállítása után Pécs gyorsan fejlődött, mint az ország legtöbb városa. 1868-tól vasút kötötte össze Barccsal, 1882-tól Budapesttel is.
Az első világháború végén Baranya déli részét szerb-antant csapatok foglalták el, akik megszállva tartották a várost 1921-ig, mely visszavette a város ipari és kereskedelmi fejlődését. A második világháború alatt Pécs csak kisebb károkat szenvedett, annak ellenére, hogy 20-25 kilométerre délre, Villány környékén nagy tankcsata zajlott. Az 1940-es évek vége felé az addigi magántulajdonosokat megfosztották vagyonuktól, az ipari üzemek pedig állami tulajdonba kerültek.
A háború után soha nem látott méreteket öltött a fejlődése. A város Magyarország egyik ipari központjává nőtte ki magát. Óriásit fejlődött a bányaipar – feketeszén, majd uránérc. A város lakossága jelentősen megnőtt. Az 1980-as években már 180 000 lakója volt.
Az építőipar sikeressége miatt két új városrész született meg (Kertváros és Uránváros), valamint kiépült a távfűtés rendszere is. Fejlődött a Mecseki Parkerdő, ahol társadalmi munkában felépült a vidámpark, az állatkert, és a mostani Mecseki kisvasút elődje az Úttörővasút. Számos új kirándulóhely, üdülőfalu épült ki a város környékén. A Misina Tetőn a korábbi televíziós torony és kilátó helyére új tornyot építettek, ami azóta Pécs egyik jelképévé vált.
A rendszerváltás utáni idők Pécset érzékenyen érintették, az ipari üzemeket a gazdaságtalanságra hivatkozva szinte kivétel nélkül bezárták, az új ipartelepítések jelentéktelen szinten maradtak a korábbiakhoz képest, a munkanélküliség hatalmasra nőtt.
Az 1990-es években a délszláv háború közelsége a turizmust is jelentősen visszavetette. Az utolsó időkben már csak jelentéktelen szinten működő szénbányászat 2004 májusában szűnt meg.
2000-es években megváltozott a város gazdasági szerkezete – egyre inkább a tudás-, az egészségügyi és a kulturális ipar lépett előtérbe. Magyarországon Pécs viselte 2010-ben Európa kulturális fővárosa (EKF) címet, amelynek keretében nagy beruházások történtek a városban, amelyek közül a legkiemelkedőbb a Kodály Központ, a Dél-dunántúli Regionális Könyvtár és Tudásközpont, a Múzeumok utcája és a Zsolnay Kulturális Negyed voltak. A Pécsi ókeresztény sírkamrákat az UNESCO a világörökség részeként jegyezte be és elkészült az M6-os és az M60-as autópálya, amelyek Pécset Budapesttel kötik össze.