Pécs római elődje, Sopianae fontos kereskedelmi utak találkozásánál, a Mecsek hegység déli lábánál alakult ki. A város a 4. században élte virágkorát, miután Valeria tartomány polgári közigazgatási központja lett. A korábbi városias jellegű település ekkor vált igazi várossá, gazdasági, kulturális és vallási központtá.

Sopianae, a római kori Pécs

A középkori és a modern város teljes egészében lefedi római kori elődjét, ezért a régészeti kutatás nehezen tudott megfelelő forrásanyaghoz jutni. Sokáig csak a késő római temetkezések szolgáltattak egyértelmű bizonyítékot az egykori városra. A 20. század elejétől meginduló ásatásoknak, valamint az utóbbi évtizedek építési beruházásaihoz kapcsolódó feltárásoknak köszönhetően rajzolódtak ki Sopianae városának egykori körvonalai.

A római kori település a mai belváros területén feküdt, legkésőbb a 4. század elején központi részét, kb. 400 x400 m nagyságú területet, városfallal vettek körbe. A késő római időszakból három különálló, a város körül elterülő temető ismert: a római kori várostól délkeletre, az Árkád Üzletház helyén; keletre a Kossuth tér területén és a településtől északra, a Szent István téren és környékén. Utóbbi a város nagy temetője, itt található a világörökségi helyszín is.

A több ezer sír, számos sírkamra, sírkápolna, valamint nagyobb temetői épületek (mauzóleum, Cella Trichora és Cella Septichora) nagyszámú keresztény közösségre, vallási központra utalnak.

2004-ben a „Pécs világöröksége, turisztikai vonzerő fejlesztése” című pályázat célul tűzte ki egyrészt a már meglévő emlékek bemutatási színvonalának emelését, másrészt bővíteni kívánta a műemléki látnivalók körét. A projektben központi szerepet kapott az ókeresztény temető eddig ismert legnagyobb épületének, a Cella Septichorának (hétkaréjos sírépítmény) feltárása és műemléki bemutatása. A Dóm tér alatti már ismert és bemutatott ókeresztény emlékeket az újonnan feltártakkal egyetlen komplexummá fogták össze, és körüljárhatóvá tették. Az eredmény a Cella Septichora Látogatóközpont lett. Az Ókeresztény Mauzóleum, valamit az Apáca utcai sírépítmények különálló szigetként helyezkednek el a Világörökségi helyszín területén.

Irodalom: Magyar régészet az ezredfordulón (Főszerkesztő: Visy Zsolt, Felelős szerkesztő: Nagy Mihály) Budapest 2003., Vezető a pécsi világörökségi helyszín római kori emlékeihez (Pozsárkó Csaba – Tóth Zsolt) Pécs 2010.

Szöveg: https://www.pecsorokseg.hu/latnivalok/historia