A „Concrete Cloud”, mint cím már önmagában is ellentmondásokat hordoz: a „Concrete” (beton) az erőt, a stabilitást, súlyt, míg a „Cloud” (felhő) – ebben az esetben a szivacs – a könnyedséget és a kényelmet idézi. A kiállítás fő eleme egy installáció, mely az arte povera érzékiségéből inspirálódik, a hétköznapi anyagok új kontextusba helyezésével és azok eredeti szerepéből való kimozdítása által, ami az olasz mozgalom sajátossága is volt. A címben és a kiállításon is megjelenő ellentétpárok: a szilárdság és puhaság, a földi és égi, valamint a valóság és a fikció.