Nem emlékszem olyan időre, amikor ne rajzoltam volna. A világ megismerésének számomra mindig a megfigyelés volt a legfontosabb eszköze. Egy emberi arc, egy öreg fa kérge, a domboldal fényei vagy egy csendes utcarészlet ugyanazzal a kíváncsisággal késztetnek megállásra.

Évtizedeken át a tudományos illusztráció területén dolgoztam, ahol a pontosság nem pusztán erény, hanem alapvető követelmény. Ez a szemlélet máig meghatározza alkotói munkámat. Hiszem, hogy a forma megértése megelőzi a festést, a rajz pedig nem csupán előkészítő lépés, hanem a gondolkodás egyik legtisztább formája.

A vízfestés különösen közel áll hozzám. Áttetszősége, könnyedsége és érzékenysége egyszerre kíván fegyelmet és szabadságot. Nem a látvány másolása érdekel, hanem annak a csendes pillanatnak a megőrzése, amikor a fény, a forma és a hangulat egységbe rendeződik. Munkáimban nem a rendkívülit keresem. Sokkal inkább azt, ami a mindennapokban gyakran észrevétlen marad: egy tekintet mélységét, a táj nyugalmát vagy a természet egyszerű szépségét. Úgy érzem, ezekben a pillanatokban rejlik az a tartósság, amelyért érdemes újra és újra ecsetet venni.

— István László