– Street Up Fesztivállal vár Pécs szeptember 22-ig

Graffiti és stencilek a köztéren, ajtókon és kapukon, monumentális murális alkotások a házfalakon, közéleti üzenetek az aluljárókban és az utcán: a street art sokszínűségében is megkerülhetetlen művészeti ág a XX. században. Az utca művészetét helyezi a középpontba Pécs három izgalmas társkiállítása – a Street Up, az Art of Skate és Jacques Villeglé: A város falain – az egész nyáron zajló Street Up Fesztivál keretein belül.

Az 1970-es évektől vált igazán intenzív művészeti nyelvvé szerte a világban, így Európában is: az utca művészete erőteljesen kapcsolódik a szabadsághoz, a szabadságvágyhoz, a látszani akaráshoz és természetesen a véleménynyilvánításhoz is.

Részlet a Street Up kiállításból (fotó: Tóth László / ZSÖK)

– Természetes, hogy sok esetben összefonódik valamiféle – az adott társadalmi kontextusban értelmezhető – értékrend megjelenítésével – magyarázza Fekete Valéria, a Zsolnay Örökségkezelő Nonprofit Kft. Vizuális Művészeti Centrum művészeti vezetője a street artról. – Fontos ez a szerepe, ha pedig kicsit messzebbre tekintünk, felidézhetjük Victor Vasarelynek azt a törekvését, hogy a galériák white cube teréből ki kell vinni az utcára a műalkotásokat, hogy mindenki láthassa. Tehát, ahogy Vasarely fontosnak tartotta a művészet demokratizálását, úgy a street art esetében is a fő mozgatórugó – akár alkotó, akár befogadó oldalról –, hogy a művészet mindenkié.

Művészet vagy vandalizmus?

A pécsi kiállítások az utcaművészet ezer arcát mutatják be és hozzák közelebb a látogatókhoz. A Street Up kiállítás kurátorai Yasha Young a berlini Urban Nation alapítója és Fekete Valéria arra törekedtek, hogy a műfaj legkülönfélébb stílusaival ismertessenek meg. Például, hogy megmutassák, mi a különbség egy murális alkotás és egy graffiti között.

Részlet a Street Up kiállításból (fotó: Sürüs Alexandra)

– A graffiti a ma ismert formájában az 1970-es években jelent meg: az Egyesült Államok szegény, elnyomott társadalmi rétegeiből származó fiatalok felületet keresnek, hogy hangot adhassanak a véleményüknek, hogy megmutassák magukat, tehetségüket. Ez a trend gyűrűzött be később Európába – magyarázza Fekete Valéria. – Ez, szemben egy murális alkotással, az írásra fókuszál, így is hívják magukat: „writerek”. A sokszor geometrikus betűformákkal pedig egyesek képesek egy saját nyelvet, absztrakt autonóm művészeti formát teremteni.

A street art feladata az esztétikai kifejezés is, amely nem mindig akar aktuális üzenetet közvetíteni, véleményt nyilvánítani vagy állást foglalni. Ezesetben az esztétikum, vagy a humor, vagy a játékos kreativitás játszik főszerepet, célja az emberek mindennapi életének és életterének a színesítése.

Vannak, akik úgy tartják, a street art eredetéből fakadóan üldözött műfaj. Fekete Valéria nem tartozik közéjük.

– Valaha talán így volt, de ma már egész más a helyzet. Bécsben például jól megfér egymás mellett a szecessziós építészet és az utcai művészet is. Mindösszesen annyi a feladatunk, hogy megtaláljuk a különböző művészeti ágakhoz, stílusokhoz a megfelelő felületet. Legális szituációról beszélve: egy-egy alkotás elhelyezése szervezett, gondos előkészítést követően történik. Például egy nagy falfestmény, egy izgalmas murális munka valamelyik tízemeletes tűzfalán. Az ideológiai, a politikai kérdések a közterületen, a társadalmi konszenzusokkal szembeni megnyilvánulások vagy amikor a művész egyszerűen csak öncélúan helyez el valamit, az már más kérdés. Szürke zóna, amikor a gerilla műfaj, a szólásszabadság, az önkifejezés joga ütközik a magán- vagy a köztulajdon jogaival. Nagyobb eséllyel alakul ki konfliktus, amikor ez a két teljesen valid jog „oltja ki” egymást. Vékony határ húzódhat a vandalizmus és a művészet között. Mindeközben látjuk, hogy Bécs, Párizs, Brüsszel, New York és más nagyvárosok (és Budapest is egyre inkább) számos izgalmas alkotást vonultatnak fel, amelyekből a turizmus is profitál. A street art, mint teljesértékű művészeti forma követel helyet magának a városokban, de meg kell találni azt a közös metszéspontot, amikor ez a köz érdekét szolgálja, és nem az ellen nyilvánul meg. Egy műemlék falát lefújni, az a közös értékmegőrzés semmibevétele. De ha a művész egy amúgy szürke, érdektelen, unalmas térre tekint vászonként, akkor a köz érdeke, hogy minél változatosabb, minél színesebb legyen a városkép. Ne elvegyen az értékéből, hanem növelje azt.

Utca vagy galéria?

Kérdés, hogy az utca művészeinek alkotásai mennyire „működnek”, ha azt valamilyen tárlat formájában mégiscsak beviszik a galériákba. Gyakori kritika például az egyik legismertebb street art művész, Banksy kiállításai kapcsán, hogy művei eredeti helyükről elmozdítva kevésbé, vagy másképp hatnak a befogadóra.

– Érthető a kritika, hiszen a street art egyik irányzata az alkotást az adott környezetbe komponálja. Ahhoz a bizonyos falrepedéshez, gödörhöz a járdán, vagy egy adott vizuális kontextushoz, ami a művész számára kiegészítendő, vagy éppenséggel beépítendő az üzenetbe, amit közölni akar. És elveszik „bárki számára hozzáférhető” jellege, társadalmi szabadságfoka is, no és persze bizonyos fokig az anonimitása: bár a művészek itt is az utcán is használt felvett nevüket használják többnyire, egy galériában sokkal intenzívebb a személyes jelenlét, gondoljunk csak a megnyitó eseményre, ahol, bár nem kötelező, de kiderülhet az identitásuk. Van, aki a számára ez egy sarkalatos pont, másoknál fel sem merül, hogy ne mutassák meg magukat – mondja Fekete Valéria. – Amikor behozzuk a street art munkákat a kiállítótérbe, kettős cél vezérel minket. Az egyik cél, hogy művészetként ismerjük el ezeket az alkotásokat. A street art művészek tapasztalatunk szerint megtisztelve érzik magukat, hiszen egy galériában kiállítani mindig a művészeti reputáció új szintjét jelenti. A másik pedig a szemléletváltás, az, hogy megmutassuk a street art sokszínűségét, művészi minőségét, megismertessük és elfogadtassuk a laikus közönséggel is. Ezt erősíti nagykövet-programunk, amelyben olyan ismert személyek vagy vállalkozások képviselik egy-egy kiállító művészünket, mint Boros Misi, JUNIOR Príma-díjas zongoraművész, a Virtuózok felfedezettje, Kettel-Fülöp Flóra, a Konyhafőnök őszi szériájának második helyezettje, a Max City vagy a Hello Wood – mondja a művészeti vezető.

Részlet a Street Up kiállításból (fotó: Sürüs Alexandra)

Az utcai jelleget maga a kiállítás struktúrája is igyekszik visszaadni: picit zegzugos, kanyargós kiállítótér, ahol számos különböző alkotás elfér egymás mellett. Érthető, könnyen befogadható és fogyasztható műveket látnak – amelyekkel akár az utcán is találkozhatnának, miközben a kiállítás megmutatja azt az utat is, ami a street art-tól akár az autonóm absztrakt művészetig vezet.

Minden az utcán kezdődött

A Street Up-pal párhuzamosan két másik kiállítást is megrendeztek. Jacques Villeglé: A város falain című kiállítás egyedülálló esemény, hiszen a művész munkáit most először mutatják be Magyarországon. És ez az első olyan kiállítás, ami az életmű minden elemét egy kiállításban szemlélteti. Thierry Raspail, a Lyoni Kortárs Művészeti Múzeum (MAC) és a Lyoni Biennálé alapítója, a kiállítás kurátora 1947 és 2021 között, több mint 70 év anyagából válogatta a Pécsen bemutatott 140 alkotást.

Részlet a Jacques Villeglé: A város falain című kiállításból (fotó: Sürüs Alexandra)

Villeglét a street art művészek gyakran emlegetik előfutárjukként, holott az alkotó magára éppen ellenkezőleg gondolt – ő volt az első művész, aki az utca nyelvét bevitte a múzeumba.

– Az biztos, hogy az eredő, a közös pont, az az utca – szögezi le Fekete Valéria. – Villeglét bizonyos citált műfajokkal az is összeköti, hogy amit lát és talál a falakon, azt kontextualizálja. Például tépett plakátfalakat keres, ahol tulajdonképpen a különböző rétegek, az idő során leszakadt rétegek valamilyen módon kommunikálnak egymással. A kép és a felirat között létrejövő kontextusról nem is beszélve – mindez a street art gondolkodására emlékeztet, ugyanakkor nevezhető a pop-art előfutárának is. Amit ő gyűjt, amit bevisz a műterembe, bekeretez és kontextualizálva kiállít, az egyfajta korlenyomat, az idő kimerevítése, konzerválása. Mindemellett létrehoz egyfajta társadalompolitikai ABC-t: falfeliratokat, falfirkákat, falon hagyott jeleket dolgoz fel, és teremt ebből egy saját nyelvet és esztétikumot. A street art-hoz köti az az általa teremtett Névtelen Szaggató személye, vagyis, hogy ismeretlen arctalan emberek hozzák létre azokat a változásokat a plakátfalakon, amelyeket aztán ő kiválaszt és megőriz. És az utcákról összegyűjtött matricákból létrehozott kollázsai is.

A harmadik kiállítás a gördeszkás szubkultúrát helyezi középpontba. A párizsi Fluctuartban 2022-ben nagy sikerrel bemutatott kiállítást Philippe Danjean kurátor újra gondolta Pécsen. Az Art of Skate szintén erősen kötődik az utcához, lévén utcai sportról beszélünk – ami 2021 óta olimpiai sportág, így a következő hetekben is középpontba kerül a párizsi Concorde téren is.

– A gördeszkázás nem csupán sport, de erőteljesen kötődik egyfajta szubkulturális jelenséghez, aktivitáshoz, kiegészül zenével, tánccal, sőt vizuális művészeti tevékenységgel is, mint például a deszka felületeknek a megtervezése. Ezek az alkotások abszolút relevanciába hozhatók a street art-tal, mint műfajjal. Nem is beszélve a nyilvános közterületi skate-parkok sokszínű megjelenéséről. Ugyanakkor érdekes, hogy a Kaliforniától, ahol a műfaj létre jött, az ugyancsak távoli Magyarországon milyen párhuzamosságok figyelhetők meg a műfaj kialakulásával kapcsolatban. A különböző kulturális sajátosságok, a művészetek, legyen film, zene, irodalom vagy fotóművészet, de még a nőjogi mozgalmak is egymásra találnak a gördeszkában és a kiállításon – mutat rá Fekete Valéria.

Az edukációra is nagy hangsúlyt fektetnek Pécsett a Vizuális Művészeti Centrum Kortárs Junior programja keretében. A kiállítások kapcsán több tábort is szerveztek gyerekeknek – a legkisebbek bevonása nem csak a jelenleg zajló kiállítások kapcsán fontos, de minden más tárlatuk esetében is. – A gyerekek rendkívül fogékonyak nem csak magára a művészetre, de arra a számos új technikára, eszközre is, amelyekkel találkozhatnak egy-egy ilyen alkalommal – magyarázza Fekete Valéria. – Júliusban több napon keresztül ismerkedhettek meg a street art különböző technikáival, de múzeumpedagógus kollégáink egész évben tartanak foglalkozásokat nem csak a galériákban, de az iskolákban is. Véleményem szerint nem kap elég figyelmet a vizuális kultúra az oktatásban – mi szeretnénk ezen javítani a foglalkozásainkkal, a pedagógusok és szülők számára egyaránt készülő internetes és letölthető segédanyagainkkal. Ahhoz, hogy tíz-tizenöt-húsz év múlva is kiállításokat rendezhessünk, most kell felnevelnünk a jövő közönségét.

Színesedik a város is

A Street Up, A város falain és az Art of skate kiállítások őszig látogathatóak, de a szervezők reményei szerint hatásuk sokkal tovább tart majd. A későbbiekben szeretnék bevonni a város tereit is, hiszen a street art alapvetően az utcára, a város falaira, tereire készül, Pécsen pedig ez a művészeti ág egyelőre még kevésbé jelenik meg.

– A Street Up látogatói szavazhatnak, hogy a tárlaton bemutatott munkák közül melyeket látnák szívesen Pécs közterein. A szavazást szeptember közepén zárjuk le, amikor szeptember 12–13-án szimpóziumot szervezünk a téma szakértőivel – mondja Fekete Valéria. – Ekkor, a város vezetőinek és a látogatóink jelenlétében bontjuk fel az urnákat, derül ki, mi kerülhetne majd ki két év múlva a kiállítótérből az utcára. Más munkákat – néhány, az Street Up és az Art of Skate tárlaton látott darabot – aukcióra bocsátunk, az így befolyt összeget pedig jótékony célra szánjuk.

Nyitókép: Részlet a Street Up kiállításból (fotó: Sürüs Alexandra)